Anti Fitness Club: Ne sportolj, légy zenész!

Akár ez is lehetne a mottója a zenekarnak, legalábbis az interjúk alapján, amelyekben eddig szinte mindig szóba került, hogy miért is ezt a nevet viselik. Az AFC az emo vonalon indult meg alig egy évvel ezelőtt, egy nagyon jól sikerült dallal, amelynek köszönhetően szinte szempillantás alatt ismertebbek lettek, mint a No Thanx-es srácok.

Tökéletes indítás

Az album nyitótétele természetesen az első klipesített dal, a „Még vár ránk ez a föld”, amely fogós dallamaival, kellemes szintetizátor betéteivel, és összetett szerkezetével azonnal meggyőz mindenkit, hiszen egy dögös, ifjú, lelkesedéssel telt rock banda képét tárja elénk.

Ha valamit fel lehet hozni negatívumként a dallal szemben, akkor az affektált énekstílus - amit a lemez további részén még jobban sikerül kihangsúlyozni -, valamint a kísérteties hasonlóság Hanna Pakarinen - a 2007-es Eurovíziós Dalfesztiválon szereplő finn hölgy - Leave me alone című dalával.

Ami viszont nagyon tetszik, az a dalszöveg, tényleg megérdemli a tíz pontot, sok ehhez hasonló, figyelemfelkeltő szövegre lenne szükség, és főként a fiatalok szájából.

Gyengülő felhozatal

A második dal egy jóval tempósabb, lendületesebb, rágógumi-punk jellegű dal, Többet érsz! címmel, és értelmesnek mondható szöveggel. Ebből készült a második, ám már kevésbé impozáns video.

És el is érkeztünk a lemez azon részéhez (Játszol velem), ahonnan már csak a fejünket lehet fogni, hiszen egyre gyengébb minőségű nóták követik egymást, folyamatosan egyszerűsödő szövegekkel (Bárhogy szeretnéd), és ami a legrosszabb, hogy beindul az önismétlő szerkezet is (pl.: Árnyékban a fény, Bosszúból). Előjönnek a tipikus, tinis, nyálas szövegek, amelyeket egy bizonyos kor (16 év) fölött már sajnos elég nehéz élvezni, hiszen sokkal inkább mókásak, mint szépek, vagy sokatmondóak.

Áthallások, innen-onnan

Nem is lesz több frissesség, nem lesz több jó szöveg, és az énekes is elfelejt énekelni, és átvált valami roppant unszimpatikus, kissé flegma stílusba, amivel a megírt sorokat tökéletes hiteltelenséggel tudja előadni, bár, mint már említettem, amúgy sem túl tartalmasak. Feltűnik még Mester Tamás hatása is a Miért hazudom című eposzban, de megtalálhatjuk egy jól ismert amerikai banda, az AFI legjobb pillanatait is szerte a lemezen, valamennyi nótában.

10 pontos marketing

Azt viszont nem lehet mondani, hogy rossz ez a lemez, hiszen ha 15 éves, lázadó, szerelmi problémákkal küzdő (vagy épp feledni vágyó) tini lennék, biztosan nagyon élvezném ezt a produkciót. Tény, hogy egy olyan vonulatot képviselnek, amit ilyen erőteljesen – külsőségekkel együtt – eddig egy hazai banda sem vállalt fel, így ez lehet a sikerük titka, és biztosítéka is, legalábbis egy időre.

Az egyik tinimagazin támogatása sokat segíthet még, ha döcögősebbre váltana a karrier, az AFC azonban, attól tartok, messze nem a zenéről szól, sokkal inkább ifjú médiasztárokról, akiket nagyon jól el lehet adni, mert most erre van igény, ennek van piaca... Persze ezt nyilván ők is élvezik, bár tény, hogy a legnagyobb falatot Molnár Tamás énekes, gitáros kapta, aki ma már valódi „celebnek” számít.

Ha lesz második lemezük, remélem érettebb, és kimunkáltabb lesz, valamint áthallásoktól mentesebb. Addig várjuk az új No Thanx albumot.

-Gedeon Andrea-

[2008.08.23.]