Na, ki a kirááááály? - Ákos ezúttal csak ült, és mesélt...

Ha csak annyit mondok elöljáróban, hogy a következőkben egy sokkal inkább hangos, mintsem álmos Krúdy könyvről fogok mesélni, még csak az olvasók felének számára egyértelmű, hogyan kerül a csizma az asztalra. De hogy a másik ötven százalékot se hagyjam kétségek között vergődni, vajon a link nem vezetett-e a zene.hu berkein kívülre, azt is hozzáteszem, hogy a Kovács Ákostól kapott születésnapi ajándék meghallgatásáról fogok beszámolni.

„Születésnapomra”

Mint arról korábban mi is beszámoltunk, ez év áprilisában, 40. születésnapja alkalmából örvendeztette meg magát és közönségét Ákos egy újabb műfaji kirándulásának eredményével, a Kaland a régi királlyal című hangoskönyvvel. Már a kiadvánnyal történt első találkozásom is határozott bizakodással töltött el. A külcsíny egy izgalmas kaland kibontakozásának lehetőségét hordozta magában. Kicsit olyan volt kézbe venni a dupla CD-t, mint amikor egy antikváriumban veszünk le a felső polcról egy ismeretlen kötetet, amely igényes és patinás kivitelével, mégis hivalkodás nélkül vonja fel magára a figyelmünket.

Az első reakcióm az volt a századfordulós táncrendet idéző borítót kézbe kapva, hogy megszagoltam. Persze hiába is kerestem az ódon könyvespolcok illatát. Szerencsére ez volt az utolsó és a legnagyobb csalódásom a (hangos-) könyvvel kapcsolatban. Apró hiányérzetem mégiscsak volt az első percekben. Krúdy korabeli tárgyakkal, képekkel gazdagon illusztrált a borító.

Krúdyt azonban hiába kerestem a fotókon. A hiányérzetet később felváltotta a felismerés (Ákos egynémely megnyilvánulásának köszönhetően), ez nem az udvariatlanság vagy a figyelmetlenség következménye, sokkal inkább azon megfontolásé, hogy az alkotók nem szerettek volna Krúdy arcával igazolni önmagukat, a hitelességüket. Krúdy arca nem a borítóra kívánkozott, sokkal inkább kirajzolódik a szövegekből. Ő szólal meg, egy másik ember hangján, aki, mint személy(iség) egyáltalán nem fontos, csak mint közvetítő közeg funkcionál.

Miért mondtam, hogy ajándék ez a könyv, mellyel meglepte Ákos maga magát (még ha nem is 32 évesen, egy kávéházi szegleten)? Mert nyerő üzleti vállalkozásként, a szó szoros értelmében megtérülő befektetésként nem tekinthetett a kiadványra józanul egyetlen pillanatig sem senki, aki hozzájárult a létrejöttéhez. Érezhetően rengeteg munka áll mögötte, amelyet ezúttal leginkább Krúdy szeretete és az önérték teremtése indokolhatott és nem gondolhatta senki, hogy olyan eladási csúcsokat fog elérni a CD, ami anyagi kompenzációt jelenthet az erre szánt időért.

Szellemidézés

Azt megítélni, hogy Krúdy Gyula novelláiból mennyire válogatott jó érzékkel, vagy még inkább figyelemreméltó koncepcióval Ákos (és a munka során barátjává nemesedett Szigethy Gábor) nem tisztem. Így inkább csak tényszerűen teszek említést a CD-n található tíz novella tematikájáról. Az első korongon a férfi-nő viszony dominál, a másodikon pedig az evés-ivásé a főszerep (ugyanakkor a gasztrokultúrális kalandozások közepette természetesen a nők is megjelennek). Ugyanakkor arról írni, hogy Ákos milyen szépen, artikuláltan, érthetően tud olvasni, valljuk be, elég fantáziátlan lenne. Még ha igaz is.

Ennél azonban többről volt itt szó. Amikor este egy pohár bor társaságában, leoltott lámpa mellett betettem a CD-t a lejátszóba, megtelt élettel a szoba. Mintha egy szerető apát hallgattam volna gyermekének mesélni. Egy apát, aki meg akar mutatni utódjának minden csodát, amit maga átélt az olvasmány kapcsán. Ugyanakkor megadja annak a lehetőségét is, hogy gyermeke új csodákat fedezzen fel abban a ma már talán különösnek ható világban, amit Krúdy szellemével megidéz.

Az észrevétlen Ikon

Másrészről éppen abban látom a kiadvány erejét, hogy nem Ákosról szól. És talán ettől igazán nemes ajándék. Nem arról akar meggyőzni, hogy Ákos milyen jó színész, komponista vagy zongorista, hanem arról, hogy Krúdy frenetikus. Itt a válasz a címben feltett kérdésre: Ő a kirááááály! Akár szomorkodhatnék is azon, és némiképp értékrendi válságként élhetném meg, hogy Ákos népszerűsége, eddigi életműve kell ahhoz, hogy sokak számára ablakot nyisson egy ilyen író zsenialitására.

És itt most nem másokat sajnálok le… A magam nevében is mondhatom, hogy ha nem Ákoshoz kapcsolódik ez a kiadvány, vélhetően nem talált volna utat a CD-lejátszómhoz. Szerencsére azonban az említett estén ideiglenesen helyet kért egy Solaris albumtól - amit altató gyanánt használtam akkortájt -, hogy aztán szerzett pozícióját hosszú hetekre megtartsa, újra és újra bebizonyítván, milyen hatalmas bölcsesség lakozott Krúdyban a nőkről, jó borokról, finom ételekről. Tehát az ÉLETről. Leginkább azért vagyok hálás Ákosnak, amiért felkeltette a kíváncsiságomat.

Krúdynak olyan mondatai voltak, amiket első hallásra sokkal inkább éreztem, mintsem értettem. És itt tapasztaltam meg a kiadvány másik nagy értékét. Arra ösztönzött ugyanis, hogy kezembe vegyek Krúdy köteteket és időt adjak magamnak, hogy miután egyenként elolvasom az önállóan is novellányi mondanivalót tartalmazó mondatokat, megpróbáljam minél több rétegüket lefejteni.

Közben elkapott ugyanaz a hév, amelyet vélhetően Ákos is érzett, amikor évtizedekkel ezelőtt először kapcsolatba került a régi királlyal. Így kíváncsi lettem mindarra, ami kimaradt erről a válogatásról. Továbbmentem az úton, búcsút mondván Ákosnak aki nem tett se többet, se kevesebbet, minthogy elfuvarozott a határig, és útközben mesélt egy kicsit arról, mi vár rám, ha belépek Krúdy világába.

Adná magát az ötlet, hogy zenei fórum lévén hosszas elemzést adjak a novellákat tagoló közjátékokról, melyeket az Andante Borpatika pianínóján - mely éppen Krúdy halálának évében készült -, saját szerzeményként játszott le Ákos. De a legtöbb, ami elmondható róluk, hogy szinte észre sem vettem őket, annyira természetesek voltak a maguk helyén és stílusában. Ezekben a szösszenetekben az arányosság volt a legnagyobb érték, és azt igazolták, a kiadvány készítője minden apró részletre odafigyelt, hogy ajándéka ne hagyjon kivetnivalót maga után. Nem hagyott.

- Balázs András -

[2008.07.22.]