Bivalyerős gitárszóló és kamulatin a Pura Vida első albumán

Elöljáróban el kell árulnom, hogy Intivel öt éve néhányszor együtt sétáltattunk kutyát Kőbányán (ezúton üdvözlöm azt a cuki vizslát), akkor még dübörgött a TNT. Ha nem költözött volna el, most lemennék és megmondanám Neki: nekem csinálták az albumot, mert én szeretem!

Állati lábdob és gitárszólók

Intiék első albumának hallgatása közben az első gondolatom az volt, hogy kiszakad a mélynyomó a helyéből, ugyanis valami állati jól szól a lábdob. Nem tudom, ki ezért a felelős, biztosan van egy „lábdobász”, mindenesetre le a kalappal. (A dobos küldi is neki szorgosan!)

Rögtön a második észrevétel: a gitárszólók nagyon súlyosak. Nem tudok annyi blézert felvenni, hogy ne legyek tőle libabőrös. Tulajdonképpen a Propeller Band óta nem hallottam ilyen jó, minőségi gitárszólókat. Bravó.

Ajjajj, kicsit le kell halkítanom, még mielőtt a hangulat a tetőfokára hág és feljönnek a Seresék a negyedikről…

A zenekar többi tagja is jól végzi a dolgát, de a szólógitárost mindenképpen ki kell emelni. A szövegekről… Semmi gond nincs velük, sőt, igazi slágerszövegek, de könyörgöm, nem lehetne egyedibb sorokat írni? Jó, mondjuk elfogadom, sok embernek egyszerre megfelelni csak így lehet.

Rockzene (kamu)latin köntösben

A zene stílusa rockzene, latin köntösbe bugyolálva. Szerintem utóbbi a fiúknál nem belülről jön, inkább valami felvett jelmez. Gondolom, egy menedzser fejéből kipattant az ötlet, hogy kéne csinálni egy rockosabb Fiestát. Annyira azért nem durva, nyugi, Intiből nem lett magyar latin szerető.

De azontúl, hogy néhány számban Santanára emlékeztető gitársírásokat hallani, és néha ütik a kolompot, viszonylag kevés a hasonlóság a latin zene és a Pura Vida játéka között. Kéne bele sok élő perka, és valami latinos lüktetésű ritmusszekció, de amíg nincsenek latinos jellemzők a zenében, addig ez csak kamulatin.

Annak viszont jó! Szóval én nem akarok senkit sem lebeszélni a lemezről, tök jó, van rajta legalább nyolc slágergyanús szám, és tutira nagy siker lesz az album. Szerintem az „Élj az élettel” a legütősebb, de a „Film” is erősen fülbemászó.

Személyes kedvencem a „Másnap”, kellemes zene. Nekem külön életet él a refrén és a verze, kicsit olyan érzésem van tőle, mintha két különálló ötletet gyúrtak volna egy számmá. De azért fincsi. És persze bivalyerős gitárszóló. Nem viccel a fiú...

80-as évek és Fásy Mulatóba illő dallamok

A címadó dal eleje nyolcvanas évekbeli KFT hangulatú nekem, szóval az kicsit mellé szerintem.

Viszont óriási baki, hogy rákerült az albumra a Citrom + só! Először még azt hittem, hogy a „Szállj el, kismadár” egy sajátságos feldolgozását hallom, aztán rájöttem, hogy még azzal is jobban jártam volna…

Szóval valljuk be, nem ez az album húzódala, és akkor finom voltam és nőies. Viszont ha a Fásy Ádám meghív benneteket, akkor ezt playbackezzétek el, oda pont jó.

Kiderül még az albumról, hogy Inti tud spanyolul, és a Döglégy Zoli még mindig divatos vendég-odamondó. (Vajon miért?)

Kedves TNT rajongók és egyéb érdeklődők, vegyétek meg, mert jó, a 9-es számot pedig csak egy gombnyomás átléptetni…

-heszti-

[2008.10.26.]