Millió nő kedvence - James Blunt a Budapest Sportarénában

Ha a párod történetesen a millió nő magyarországi részébe tartozik, két dolgot tehetsz pasiként: otthon maradsz, vagy rendes ember módjára elmész vele a Budapesten tartandó koncertre. Tegnap este velem együtt sok rendes férfiembert láttam.

Bár már millió nő tudja, de emlékeztetésképpen a kis James inkább készült katonának, mint zenésznek, hiszen apuka bebarangolta szinte egész Európa haditámaszpontjait, így volt minek ragadni a gyerekre: katona lett. Anyuka azonban zenerajongó lévén, azért más kiképzést is biztosított számára. 2002 végén századosként szerelt le miután már egy csomó kitüntetést gyűjtött be, hogy aztán elkezdje csillagászati magasságokba ívelő zenei karrierjét.

A siker viszonylag hamar, már az első Back To Bedlam című korongjának You're Beautiful című dalával megadatott neki és innentől kezdve diadalmenet: slágerlista első helyek a világ minden táján, ami tizenegynéhány millió eladott korongocskát termelt. Budapestre tavaly szeptemberben megjelentetett All The Lost Souls című lemezének világkörüli turnéja keretében érkezett.

Mivel nem vagyok rajongó azt, szoktam mondani, hogy élőben minden jó lehet, még az is, amit alapból nem hallgatok otthon még csak ritkán sem. És ez most is bejött, mert velem együtt az a hét-nyolcezer ember - gyakorlatilag telt ház - kizárt, hogy csalódottan távozott volna tegnap este az Arénából. A support szerepe az angol The Bishops-nak jutott, akik tucat indie zenéjükkel nem lopták be magukat a szívembe. Mintha háromnegyed órán át ugyanazt a számot játszották volna.

Rövid átszerelés után kilenc óra tájban aztán kialudtak a fények, hogy a méltóságteljes, hosszanti irányban elhelyezett színpadon kezdetét vegye az egy és háromnegyed órás koncert. A gyönyörű neonzöldben és kékben pompázó színpad középen a vagy húsz külön mozgatható és vezérelhető, ledekből kialakított vetítő gigantikus látványt nyújtott. A százados úr most inkább hasonlított egy jól szituált hivatalnokra drapp öltönyében, a haja is láthatóan megnőtt és borostája is a múlté már, de a női szakasz így is vevő volt rá – pláne amikor azt mondta: sziasztok.

James Blunt galéria - klikk a képre

A koncert szolid visszafogottsággal indított a Breathe, Wisemen kettősével. Egy ideig ez még így is volt, különösen a halk I Really Want You-val és a koszovói szolgálatai alatt írt No Bravery-vel. Ez utóbbi különösen libabőrös hangulatot keltett az aláfestő háborús képek vetítésével. A mester hangja a végére kicsit berekedt, de végig úgy énekelt, mintha lemezről szólna, míg a négy session zenész – Paul Beard/billentyűs hangszerek, Karl Brazil/dobok, Ben Castle/szólógitár és John Garrison/basszusgitár – bizonyította, hogy vérprofik a maguk szakmájában.

A színpadkép a dalok hangulatának megfelelően változott. A 'cause I Love You végén Blunt úr aztán lefutott az színpadról fel a lelátóra, és a keverőpult mellett az addig titkolt mini színpadon – az Aréna közepén – eljátszotta az I'll Take Everythinget és a Goodbye My Lovert. Ez a fajta produkció aztán megőrjítette a közönséget, onnantól a tenyeréből ettek, énekelték helyette a szövegeket, amit a karizmatikus énekes jó előadó módjára ki is használt. A közönséget még a rockosabb Turn You On sem tántorította el. Ez ugye új nóta volt, ami mellett volt még további kettő is.

Zárásnak aztán You're Beatiful és Same Mistake, majd vissza-vissza, és ha már visszajöttek, akkor eljátszották a So Long, Jimmy-t és tényleg utolsónak az 1973-at, amelynek a végén az est főhőse még a pianó tetején is szörfözött egyet. Ezután mindenki sikított és elalélt, James Blunt pedig megígérte, hogy visszajön, mert jók voltunk. Ő is jó volt, legközelebb lehet, hogy lemezt is veszek.

-hanczattila-

[2008.10.26.]