Ami a nézőtérről nem látszik: Kowalskyék lemezbemutató koncertje a backstage-ből - képekben

Elég speciális körülmények közt, az est fénypontjával volt szerencsém utazni egészen Debrecenig, ahol a Lovarda ismét egy neves eseménynek adott otthont. A Kowalsky meg a Vega nevezetű formáció bemutatta új lemezét, ami a Szemenszedett Igazság címmel robbant ki nemrég. Szinte még meleg.

Tehát újabb hét, újabb fárasztó, hosszú utazás, az Ölveti Blues Band közben adta az alap hangulatot a kocsiban. Még most az elején szeretném kihangsúlyozni, hogy aki kihagyta ezt a bulit, nagyon bánhatja! Remélem a Pecsában pótolja mindenki hiányosságát, mert ezt látni, érezni kell.

Waczak a színpadon

No, de ne szaladjunk annyira előre! Megérkeztünk. Aki járt már a Lovardában tudja, hogy egy igen méretes, felújított, gyönyörű épületről van szó - a Debrecenre egyébként is jellemző - parkos környezetben. Közel háromezer ember befogadására képes. Első ránézésre beleszerettem, meg másodikra is. Az utazás fáradalmaiból magamhoz térített a szép idő, és Waczak kutyus, aki határozottan sztár alkat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy beálláskor Tobi (akusztikus gitár) hozta le a színpadról.

Ez a mai technika…

A korai érkezés oka minden esetben a technikai biztonság megteremtése estére. Ezt mindenki tudja, de aki garantáltan a legjobban, a mi évek óta kitartó Gömbink. A Crew (technikai személyzet) mozgató rugója igazán nagyot alkotott ezen az eseményen. Hang és fény rendben – irány dedikálni az Alexandra könyvesboltba, még kapunyitás előtt.

Wyrfarkas

A helyi formáció nagy feladatot kapott: hét órakor ők nyitották meg a bulit. Többek közt Tankcsapda és Green Day feldolgozásokkal is gazdagították a repertoárt, a jelen lévő Lukács Laci és Fejes Tomi nagy elégedettségére és örömére. A banda tagjai között, a debreceni Loki neves futballistáit ismerhetjük fel. Talán ez tette eléggé a produkciót ilyen kaliberű rendezvényeken való megmutatkozásaikhoz, mint most a Vega és régebben a Tankcsapda előtt kapott lehetőségek. Összességében nem vagyok nagy futballrajongó, de a foci egyértelműen jobban fekszik a srácoknak. Elhivatottságuk viszont dicséretre méltó.

Premier Plan

Farkasok ki, sok-sok cuccal kevesebb, kicsi pörgős pakolás, és színpadon a Premier Plan. Rendkívül közvetlen és szimpatikus arcok, ez alapvetően plusz pont! A hangulat fantasztikus volt. A basszusgitárosuk egyben frontemberük szinte sugárzott a színpadon. Itt szeretnék visszautalni az Ölveti Blues Band-re, ugyanis Nikolin „Nixy” Zoliról van szó. Gyakorlatilag a zenekar tagjai már évek óta ilyen-olyan formációkban keresztezték egymás útját, majd a Premier zenekar átalakulásával lépett színre az aktuális felállás.

A vokál és a perka éppen kellő mennyiségben és kifogástalan minőségben egészítette ki az alap szóló-basszus-dob felállást, ezzel különleges, sajátos ízt adva a zenének. Bevallásuk szerint stílusukban „keveredik a rock a funky-val, az alternatív egy kis reggae-s beütéssel”. Jól képzett zenészekről beszélünk, szakmailag megkérdőjelezhetetlen produkciót láttunk.

Backstage, Baba, Buli

Premier Plan hatalmas sikert aratott, majd szerényen távozott a színpadról. Kellően megalapozva az est további hangulatát, volt mire építeni. Miközben a még mindig villámgyors és hatékony technikai személyzet eltávolított minden PP cuccot, a háttérben nagyon aranyos jelenségre figyeltem fel: három kismama a színfalak mögött. Mint tudjuk Kowa Valija, Cha-cha Noémije és Fejes Tomi Melindája egyaránt áldott állapotban vannak. Volt közös téma, mindenkinek mosolyt csalt az arcára és boldogságot a kis szívébe a tudat: érkeznek a kis zenészek. A hölgyeket aggódó és gondoskodó tekintetek százai kísérték mindenhova az est folyamán.

Jövünk mi, a hunok

Az új album Jövünk, mint a Hunok című alkotásához klip is készült. (Sőt azóta az Édes Otthon is megmutatkozott képi világában). Ezzel a dallal nyílt meg az átjáró a közönség és a zenekar tagjai között egy pillanat alatt. Lendületes kezdés… az eredmény: fergeteges hangulat, ami később sem hagyott alább. Még nem telt el egészen 2 perc és engem mély elégedettség töltött el bárhova néztem: először is tökéletes, színvonalas fénytechnika. Akiknek ismerősek a szövegek tudják, hogy rengeteg lehetőség rejtőzik bennük, lehetőség a színpadra vinni, lehetőség a szavakat láthatóvá tenni.

Csak, hogy egy-két szembetűnőbb példát említsek, az Aszfalt és Fehér csík körbe érő napját egy robotlámpa szemléltette a mennyezeten körözve. Nagyon találó volt a „nem minden arany, ami fénylik…” fénye - azaz inkább sötétsége - amiben csak néhány apró aranysárga pont csillogott a háttérben. A kedvencem mégis a dob megvilágítása volt. A mindenkinek ismerős tekergős fénycső nekem teljesen újradefiniálta magát, mikor a dobra kunkorodva váratlanul felvillant.

A koncert egész ideje alatt elgondolkodtató dolgokat láthattunk a kivetítőn – amiről még legalább annyit tudnék mesélni, mint az estéről teljes egészében, bocsássátok meg nekem, hogy nem teszem. Viszont kiemelném az Új templom előtt tartott apró szünetet a keresztre feszítés képeivel. Ennek volt a leglátványosabb hatása: előkerültek a közönség soraiban az öngyújtók – és mivel mégiscsak 2008-at írunk – egy páran öngyújtójuk helyett mobiltelefonjukat kapták kézbe és tartották a magasba.

Forradalom Rt – Én csak egy tehén vagyok a réten?

Túltettem magam a fantasztikus fények és kiváló hangosítás okozta katarzison, de bevallom nehezen. Ugyanis lássuk be: mennyivel könnyebb megérteni azokat a szövegeket és dallamokat, amiket tisztán hall az ember!? Az átszellemülésem megszakítására egész sokan vállalkoztak a Forradalom alatt. Az egész napos mászkálás által egyébként is meggyötört végtagjaim, mások táncának áldozatául esve, elterelték egy pillanatra a figyelmem a lényegről.

Egy-három gyomor, kettő-négy szív

Nyugalom, nem valami diagnózis leírására készülök, bár lényeges élettani hatásokat produkált az eset. Mégsem mondanám, hogy kórlapra illő. Csupán az ütem első és harmadik negyedére a gyomrom ugrott össze, kettő-négyre a szívem kalapált. Nagyon rég láttam hasonló színvonalú koncertet határon sem innen, sem onnan. A folyamatos kontaktus a zenekar és a közönség között egy pillanatot sem hagyott ki.

Egy-két icike-picike szöveg baki volt ugyan, de azt is csak a rutinos koncertre járók és otthon szorgosan Vegázók vehették észre. A különleges kapcsolatot a színpad és a békés küzdőtér között mi sem bizonyítja jobban, minthogy ezért Kowa (ének) elnézést is kért. Na nem mintha szükséges lett volna. Közel két és fél órás produkció alatt igen el lehet ám fáradni, ami a srácokon egyáltalán nem látszott színpadon tartózkodásuk alatt. Még Jimmy-n (bass) sem hiába állította, nem hittem neki.

Boldog születésnapot!

A banda 5 éve koptatja a színpadokat országszerte – és alkalomadtán, határon túl is - Kowalsky meg a Vega. És azt is tudjuk, hogy a szülinapi rajcsűrt a Pecsára tartogatták, de „vannak nekünk barátaink Debrecenben is”. Ennek eredménye egy új Vega logóval ellátott hatalmas torta volt. Az Egy zsivány balladája előtt így hát elénekeltük most kivételesen mi a zenekarnak, hogy Boldog születésnapot. Ekkor tudatosult bennem végérvényesen, hogy rengetegen vagyunk. Mint gesztus szép volt, de véleményem szerint kicsit megakasztotta a műsor folyamatát. Meg kellett volna várni a végén a szokásos meghajlást. Szerintem az lett volna a megfelelő pillanat a tortázásra.

Cha-cha, csucsu?

Nem volt semmi féle alvás! Minden koncerten ledöbbenek, hogy Cha-cha (gitár) mennyire nem mutatja a fáradtság jeleit a színpadon. A "volt Sziámis Tátrai Tibor tanonc" eleinte technikusként kezdte pályafutását a zenekarnál. 2006-óta tépi a húrokat, mint szólógitáros.

Pápá Tobi...

Akárcsak Tobi. A világ legapróbb és egyben egyik legkreatívabb művész lelke a Pecsa buli után elhagyja a csapatot. De! Biztosan hallunk még róla a Nossa nevű zenekar vonatkozásában. (Vagy ha Waczak kutyus híres lesz – ha így folytatja.)

Szummaszummárum…

Egy nagyon szervezett, ezáltal pörgős rendezvénynek voltam tanúja. Ami a háttértartalmat illeti gyakorlatilag minden a legnagyobb rendben haladt. Köszönhető ez a kivételesen hatékony technikai személyzetnek és az együttműködő zenészeknek egyaránt. Nagy lehetőség volt ez a helyi kisebb zenekaroknak is bizonyítani és megmutatni magukat. Végeredményben jelentem: a buli a célját elérte, szemmel láthatóan – füllel halhatóan - mindenki nagyon jól érezte magát. A kitartó munka ezúttal is meghozta gyümölcsét!

(Nézd meg az esemény készül képeinket!. Klikk a fotóra!)

Jubilálnak Kowalskyék - Játsz és nyerj belépőket a koncertre

-gavzsof-

[2008.10.16.]