Pink

Alicia Moore 1979. szeptember 8-án a pennsylvaniai Doylestownban született. Egyetlen fehér kislányként szerepelt egy fekete gospelkórusban, énekelt punkegyüttesekben, majd 16 évesen egy tehetségkutató versenyen fedezték fel tudását. Hamarosan lemezszerződést kötött vele a LaFace Records, mely BabyFace és L. A. Reid R&B kiadója.

Becenevét onnan kapta, hogy gyermekkorában nagyon gyakran elpirult, s így a társai „Pink”-nek nevezték el. Azóta Alicia ebből már megalkotta a saját védjegyét – főleg azóta, amióta barátnőivel, Christina Aguilerával, Lil’ Kimmel és Myaval előadták a „Lady Marmalade” című egykori sláger feldolgozását a Moulin Rouge főcímdalaként.

Debütáló lemezén, a „Can’t Take Me Home”-on, mely az Egyesült Államokban kétszeres platinaalbum lett, két olyan dal is helyet kapott, melyek aztán megjárták a slágerlisták élmezőnyét.

2002-ben a 22 éves hölgy stílusváltással jelentkezett, mivel vadonatúj lemezén a „Missundaztood”-on minden olyan zenei irányzatot egyesített, melyek akkori kedvencei közé tartoztak. Így a korong igen széles stílusskálán mozog: a 14 felvétel között találunk rockos, country-s és soulos felvételeket is, meg még sok minden mást… Rögtön az első dal, a groove-os, rockos „Get The Party Started” – amit kislemezre is kimásoltak – elővetíti, mire készüljünk fel az albumnál, s alátámasztja, hogy Pinket nyugodtan sorolhatjuk az új dívák közé. A „Get The Party Started” az egyik azon nyolc felvétel közül, melyeket Alicia legjobb barátnője, Linda Perry (4 Non Blondes) írt.

Pink már tinédzserként énekelte a 4 Non Blondes slágereit az ún. Open Mike Nights-ok alkalmával szülővárosának kis klubjaiban. „Ugyanazt a kalapot hordtam, mint Linda, és hasonló csizmákat, mint ő. Hangzásban is igyekeztem utánozni” – emlékszik vissza az énekesnő. 2001 elején aztán felfedezte a telefonkönyvben Linda elérhetőségét. „Felhívtam, s egy 15 perces üzenetet hagytam a rögzítőjén megfenyegetve, hogy terrorizálni fogom, ha nem hív vissza” – meséli Pink az első közeledési kísérletét.

Linda nem váratott magára sokáig: „Hé, te teljesen meg vagy őrülve. Gyere el!” – mondta neki. Azóta a legjobb barátságban vannak. Ez az egész egy nagyon kreatív kapcsolat nagyszerű végeredményekkel. Olyan sikereket, mint a „Get The Party Started”, szinte percek alatt összehoztak. A két lady hónapokon keresztül szinte el sem szakadt egymástól, dalokat írtak, filozofáltak és tetováltatták magukat.

A „Missundaztood” elkészítéséhez Pink más slágergyárosokkal is szövetkezett: Scott Storch (The Roots, Dr. Dre), Dallas Austin (TLC, Madonna) és Damon Elliott (Bone Thugs ’N Harmony) tevékenyen segítettek a feltörekvő sztár albumának munkálataiban.

Amikor a „Don’t Let Me Get Me” című felvételében az L. A. Reid és Britney Spears közötti titkos üzletet teszi nevetségessé, akkor nem a sértődöttséget kell keresni Pinkben, hanem a büszkeséget és a magabiztosságot, amely mutatja a második nagylemezének fejlődését.
Hogy a kisasszonynak nagy szerencséje van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a „Misery” című száma, melyben az Aerosmith énekesével, Steven Tylerrel énekel duettet. Hab a tortán, hogy Richie Sambora, a Bon Jovi világhírű gitárosa ragaszkodott ahhoz, hogy ehhez a dalhoz ő játszhassa fel a gitárhangokat.

Az édesapja, egy vietnámi veterán, lassan a példaképévé vált a kislánynak. Az ő segítségével tért vissza később Pink a normál élet keretei közé. Támogatást is kapott tőle egy ideig, majd aztán lassan kivonult az apa az életéből.

A többszörös platinaalbummal büszkélkedő, Grammy-díjas Pink negyedik nagylemeze 2006. április 3-án jelent meg „I’m Not Dead” címmel, és minden megtalálható rajta, amire csak szükség van ehhez a hivatáshoz: stílusbeli megújulás, meglepően erős vokál, kitűnő dalok és egy nagyon személyes kis füzet arról, hogy az énekesnő hol járt eddig és merre tart. Pink csúcsformában van: brutálisan őszinte és érzelmesen dallamos. Az album megvillantja funk-oldalát, ugyanakkor rock and rollosabb, mint valaha, ami tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy az énekesnő a blues és a rock világában is otthon érzi magát.

Az I’m Not Dead albummal és turnéval fergeteges visszatérést produkáló Pink egy percre sem állt le és újabb fantasztikus albumot készített Funhouse címmel. Már a nagylemezt felvezető So What című kislemez- és klipdal tökéletesen mutatja, hogy Pink még mindig csúcsformában van, ahogy arról a 2006-os Kapcsolat koncerten is meggyőződhetett a magyar közönség.

Az október 28-án megjelenő ötödik stúdióalbum első kislemezdalát Max Martinnal írta közösen az énekesnő, akivel olyan slágereket készítettek már, mint a Who Knew vagy a U+ Ur Hand.

[2008.11.03.]