Botrányrap vagy kreatív szövegelés? Marcus May új albuma

Marcus May a The Paris Hilton Tape című nemhivatalos mixtape után még idén előáll egy újabb anyaggal. A "Halljanak vagy dögöljenek meg"-en van politika, szex, odamondás, köcsögözés... vagyis minden, ami egy hiphop lemezen előfordulhat. Mindenki meghallgathatja, ingyen van!

Marcus első, a 80-as évek szinti-pop hangzását és napjaink rap zenéjét ötvöző albuma 2005-ben Szimpatikus meteorcsapás címmel látott napvilágot, majd jött pár együttműködés (a chilzimes Jolie-val és a megasztáros Bíró „Noryka” Nórival) és netes megjelenés, majd 2007-ben látott napvilágot a Tavasz című album, amit egy "nemhivatalos" mixtape, a The Paris Hilton Tape követett. 2008 őszén pedig itt az új korong, ami a Halljanak vagy dögöljenek meg címet kapta.

Marcus May öteltes és szokatlan címeire mindig rácsodálkozom. Az előző lemezről Szerelmes Lószar és a Himnusz Egy Popsihoz maradt meg, de a most megjelent "Halljanak vagy Dögöljenek meg"-en is akad egy-egy gyöngyszem (Ádám Anatómiája, Hétköznapi Jézus és az Ffff - ami egyébként a faszfej-faszfej kreatív rövidítése). Az abszolút nyertes azonban a mindkét albumon szereplő "Baby a tengerparton maszturbál". Figyelemfelkeltő, az biztos.

Hallgassam vagy dögöljön meg?

Az albumról hiányoznak a stílusra általában jellemző kollaborációk, Marcusnál ezúttal nem vendégeskedik más mc, lényegében egyedül készítette el a felvételeket (az első számban utal is erre és kifejti - egy kis köcsögözés közepette -, hogy miért van ez így).

A számok elég rövidek (a 12 tételt tartalmazó anyag csupán 32 perc), a trekkek fele még a rádióeditek szokásos hosszát (vagyis a 3 és fél percet) sem éri el. Persze ebből még nem érdemes semmiféle következtetést levonni (a Budabeats-nél nyáron megjelent Tom Caruana ep-n még ennél is rövidebb szerzemények vannak, mégis úgy van jól).

De visszatérve a számokra: egyedül a kezdő, Nincs több című dalnál van hiányérzetem: ez nagyon befejezetlennek tűnik. Tipikus odamondós-beszólós, masszívan "szarköcsögözős", korrekt hiphop dal, húzós alappal és egy-egy jól elhelyezett hangmintával. Érdemes lett volna dupla hosszúságúra megírni.

Az erős kezdés után a N.A.S.A.-nál még tart a lendület, de aztán az Antikrisztus Csodáinál kicsit megkapargatom az asztalt: nem kis mértékben idegesítőek a lefele-felfele pitchelt hangok, meg a prófétisztikus szöveg a Hilter-Bush és Sztálin háromszöggel. És ha már a "nehezen fogyasztható" zenéknél tartunk, akkor ide sorolnám a dal párját, a Hétköznapi Jézus-t is (ahol a hétköznapi leginkább drogdílert jelent). Nem ezek az album csúcspontjai, na!

A ideológiai és politikai témákat felvető Őslények országa és a Hamburger háború kifejezetten jól sikerült alkotások lettek, kidolgozottabb, "szabályosabb" zenével, érdekes eszmefuttatásokkal Erdély helyzetéről vagy éppen az olajért folytatott amerikai háborúról.

A "botrányosnak" is nevezhető dalok (María rosalia perverz balladája, Baby a tengerparton maszturbál, Baby gabi & fresh wiki és mondjuk még az Ffff), elsősorban a néha nyers, itt-ott túlzásokba eső szexről szóló szövegekük miatt lógnak ki a sorból. Hallottunk már ilyet, annyira azért nem botrányos a dolog (max. Blikk szinten).

Ha a kezdő Nincs több-höz hozzáveszem az Őslények országát, a Hamburger háborút és a negyik kedvencet, az Ffff-et, akkor meg is van az a pár jó szám, amiért már meg is érte letölteni az anyagot.

-M-

[2008.11.11.]