L, mint ’Lfelejthető - egy unalmas lemezt hallgatunk meg

Egyáltalán nem volt meggyőző az L, mint Láv a Tatu18-tól. Unalmas, egyhangú, semmi extra. Ez a zene már megvolt 10 évvel ezelőtt is. Az Alvin és a Mókusok kezdeti lépéseire emlékeztet. Csakhogy Alvinék azóta sokat értek el és legutóbb elő is álltak egy komolyabb lemezzel. Az L, mint Láv viszont maximum egy esetlen középiskolás viccnek tekinthető csupán, bestagnált egy igen övön aluli szinten. Egyszóval: gyenge.

Tatu; a 18.0-s verzió

A tatai gárda 2001-ben alakult középiskolás haverok kezdeményezéseképp. Nevüket egy szerepjátékozás alkalmával megalkotott karakterről mintázták. A Tatu a tablettás borok és a kommersz italok Istene, akinek tiszteleti napja minden hónap 18-ára esik. Ekkor be kell rúgni. Mivel kezdetekben egy trombita is kiegészítette a hangzást, hamar elkönyvelték a fiúkat ska zenekarként, pedig ez az irányvonal valójában köszönő viszonyban sem áll azzal a hagyományos punk mókázással, melyet a zenekar képvisel.

Jó az intró

Tetszett a pár másodperces bevezető nóta. Kiváló ráhangolódást nyújtott… volna. Miután azonban kiderült, hogy az összes többi szám is ugyanezen bevezető, csak kicsit más köntösben - azaz egy-két akkorddal lejjebb vagy feljebb -, nos akkor hatalmasat kellett csalódnom. Mondhatni, nem volt más választásom.

Tulajdonképpen még zenei tudás sem kell ahhoz, hogy létrejöhessen egy ilyen lemezecske. Megnézzük a korai Offspring vagy Alvin nóták tabjait, és ezeket begyakorolva, majd ide-oda mixelve, megszüljük tetszőleges névre keresztelt albumunkat. (Esetünkben ugye: L, mint Láv.)

Szöveg? Ugyanmár, minek olyat írni? Összehordunk egy kicsit perverz, egy kicsit társadalom-kritikus hangvételű arcozós hablatyot. Majd behunyjuk szemünket és reméljük, hogy odaerőltetett és semmitmondó rímeinkből összekoholt szövegi tákolmányaink, zenei és énekbeli melléfogásaink majdcsak megtetszenek valamiféle botfülű és zeneileg alulművelt tinédzserközönség számára.

Ezzel nem mennek messzire

Kritizálhatjuk a magyar közönséget esetleges zenei igénytelenségük miatt, de ezt, ebben a formában bizonyosan nem fogják bevenni. Ugyanis így és erre már kitombolták magukat a népek ezelőtt 10 évvel. Az L, mint Láv egy melléfogás. Feledhető, semmitmondó. Nincs benne tehetség, de talán még reménység sem. Én biztosan nem ölnék pénzeket ebbe a formációba, hiszen nincs benne a ’világsiker’, még az egyéniség is hiányzik.

Napjainkban muszáj progresszív cipellőt húzni, és valami újat mutatni a közönségnek, mert ők már nem fordulnak le arról a bizonyos székről csak úgy, és főleg akkor kell ez a cipellő, ha a húros zenék hallgatóinak táborához szeretnék fordulni. Lehet utálkozni, de itthon most Anti Fitness Club-ok és Hooligans-ek szekere fut. Meg lehet magyarázni, hogy a közönség miért is bólogat. Erre maximum részegen elugrál majd valaki a Szigeten.

-Márta Alex-

[2008.11.12.]