Stílusosan búcsúzott a Budapest Balett 

A Stefánia Színházban, ebben az évben utoljára lépett színpadra a társulat Magyarországon, Stílusok című előadásukkal, 2005.október 6-7-8.-án este.

A Budapest Balett 1994-ben alakult meg Michael Kropf szakmai irányításával. Az elmúlt 11 évben a hazai közönség körében és a világ számos országában szerzett hírnevet magának az együttes. Vendégszerepeltek Franciaországban, Németországban, Horvátországban és nem utolsó sorban Dél Koreában. Széles repertoárjukból adódóan egyértelműen kiderül, hogy a rendkívül képzett táncosokból álló csapat bármilyen szakágban megállja a helyét.

A szórólapokon olvasható ismertető is elég csábítóan hangzott, miszerint igazi csemegét varázsolnak ezen a három estén a színpadra, de az előadást végignézve azért ennél sokkal többet kaptunk.

Az Stílusok első produkciója a „Csillagvárta” volt. Demcsák Ottó a Győri Balett alapítótagja álmodta színpadra. Rene Aunury – Apocalyptica zenéjére egy 25 perces előadást láthattunk, mely egy szép kerek történetté alakult a klasszikus balett és a modern tánc ízléses elegyével. Érdekes, de nagyon jó volt egy Baletten ezt a fajta szinfónikus rockzenét hallgatni.

Ez után következett a „Bach: Air”. Gáspár Orsolya és Szirb György táncosok tolmácsolásában egy klasszikus balettet csodálhattunk meg. Ezt a darabot a Bécsi Volksoper balattigazgatója, Michael Kropf koreográfus állította színpadra. Az I felvonás zárásaként „Levél Martha Graham-hez” c. koerográfiáját láthattuk. Lukács András hihetetlen látványvilágot teremtett. Michael Nymann zenéjére a táncosok finom elegáns mozdulatokkal mutatták be a közönségnek, hogy mitől is olyan fantasztikus a Graham-technika.

II. felvonás első részében a „Városban” jártunk Delbó Balázs koreográfus jóvoltából. Ízelítőt kaphattunk Leonard Bernstein, a nagyszerű New York-i Filharmónikusok karmesterének zenei munkáságából is. Ezután Feledi János műve a „Szabad Percek” következett. Vangelis zenéjére, fekete extravagáns ruhában Nádasdy Adrienn szólóban csillogtatta meg tehetségét. Az est fináléjában ismét Michael Kropf koreográfiáját csodálhattuk meg, ahol Ravel Boleroja kapta a főszerepet. És ha Bolero akkor, természetesen Jalits Edit szólótáncos ruhája és a fények mind-mind az elmaradhatatlan vörös színben pompáztak. Ragyogó ötlet volt az erős kontrasztot alkotó zsákszerű hófehér ruha a háttértáncosokon, mely még látványosabbá, élvezhetőbbé tette a befejezést.

A Budapest Balett ígéretének megfelelően valóban egy stílusos estét tölthettünk el a Stefánia Színházban. Az egész előadásról lejött, hogy rengeteg munka és hosszas próbafolyamat áll mögötte. A szépen megtervezett színpadi látványképből, a nem mindennapi, összetett bonyolult koreográfiákból és a stílusok váltakozásából valami egészen újszerű dolog születésének lehettünk tanúi. Ez az előadás igazán alkalmas arra, hogy mindenkivel megismertesse, megszeretesse a táncművészetben rejlő szépségeket.

Reményi Dóra

Koreográfusok:
Delbó Balázs - Staatsoper Wien
Demcsák Ottó - Győri Balett
Feledi János - Budapest Balett
Lukács András - Staatsoper Wien
Michael Kropf - Volksoper Wien

Táncosok:
Balogh Edina
Baranyai Dávid
Boldizsár Marlene
Boros Ildikó
Eisenbacher Balázs
Gáspár Orsolya
Gyurmánczi Ivett
Hasznos Dóra
Jalits Edit
Nádasdy Adrienn
Néma Nikolett
Rácz Zsolt
Rovó Péter
Szirb György

[2005.10.11.]