Nagy sikerű Mobilmánia lemezbemutató, nagy hiányzóval - fotókkal

Nagy sikerrel, és „egészséges” (vagyis nem agyontaposós, oldalba könyöklős) telt házzal ment le a Mobilmánia formáció lemezbemutató koncertje a Wigwam Rock klubban.

Mint a debütálás óta megszokhattuk, a hangulat fölturbózása ezúttal is a RockBand-re hárul. Az új felállásban nagyjából másfél év óta létező csapatnak, úgy tűnik, mára kétségtelenül sikerült fölzárkóznia elődei által kijelölt nívóhoz. Az egykori TRB-muzsikusokkal sikerre vitt - Túl bolond, Születtem, szerettem, Bárcsak tudnánk…, vagy az Öregesen - épp oly hitelesen szólal meg, mint az azóta született Kötéltánc, vagy a ½ 4 lesz tíz perc múlva.

Késlekedés nélkül csapnak bele a P.Mobilban még Metálmániaként (később Transylvánia) fogant Mobilmániába, melyet Zefi vezet föl énekileg. Kékesi Bajnok ritkán hallott Simli show-ját követően az örökös (második) kezdődal, a Vikidál Gyula hangján megszólaló Rocktóber; majd a Piros, metál zöld Rudán-féle trikolórja után, még két régebbi Mobil-darabra tombolhat a nagyérdemű, hogy aztán a következő blokkban felcsendülhessenek a frissen megjelent album vadonatúj nótái.

Vámos Zsolt gitárján megdörren az Ez a mánia riffje, csak hogy képben legyenek azok is, akik eddig bizonytalankodtak a hogyan-továbbot illetően. Bár egyetlen szó, utalás sem hangzik el a műsor közben; Horváth Attila dalszövegei semmi kétséget nem hagynak afelől, hogy a hiányzó zenésztárs lélekben még mindig a színpadon van, barátai között. Még ne búcsúzz el, Tűz a folyón, Mint a szép napokban… opuszok hangulata a pódiumról lassan átkúszik a nézőtérre. Az arcokon alig palástoltan tükröződik: az érzékeny antennák bizony veszik a nekik küldött jeleket…

Jó dramaturgiai érzékkel a Babba Mária székely himnuszos rock-lírája, azt követően, a Honfoglalás első és utolsó tétele tartja szinten az ünnepélyes feelinget. A „kötelező” Mobil-darabok megidézése (szám szerint még 8 nóta) a harmincéves hagyományt követve, mi mással, mint az Utolsó cigarettával fejeződhetne be. Ám a hiányérzet mindenkiben munkál…

Az egy szál zongorakísérettel felcsendülő Vikidál komponálta emlékdal, a Velünk leszel, mindig szorongatja a torkokat, hogy e felemelő érzés aztán végképp kiteljesedjen Tunyó énekével, a vetítővásznon látható, és hangfalakból hallható Menj tovább - ezúttal új értelmet nyert - üzenetében.

Ennyi volt december 29-én a Mobilmánia. A színpad elsötétedése után, a hangszórókból búcsúzásként felhangzó Queen-himnusz - Show Must Go On - üzenete azonban sokat sejtető…

-Hegedűs István-

[2009.01.03.]