Vikidál Gyula bevallotta: "Mit szépítsem: bunyóztam eleget"

Mi tagadás, a szelid embernek tűnő zenész gyakran használta az öklét.

Soha nem voltam könnyű eset. Tizenegynéhány éves koromban nem arról voltam híres a környéken, ahol laktunk, hogy nem tudom megvédeni magam, ha arra kerül a sor. Mit szépítsem: bunyóztam eleget. - mondta Vikidál a necc.hu-nak.

- Anyukám állandóan félt, hogy belekeveredek valami nagyobb balhéba, amiből nem tudnak majd kirángatni. Nem sokon múlt, hogy így történt: az a banda, amelyikben benne voltam csinált néhány nagyobb stiklit (itt most nem részletezném ezeket, bár többségük már bizonyára elévült), én azonban inkább zenélni kezdtem. A rock volt az, ami értelmet adott a további életemnek. Sosem tanultam a szó szoros értelmében a zenélést, de valahogy belenőttem. - folytatta.

A zenéléshez pénz is kell

- Először a Gembler zenekarban nyomtuk, és amíg a többiek az utcán kóricáltak, mi próbáltunk estétől reggelig. Kiderült, hogy a zenéléshez pénz is kell, úgyhogy valami fizetős szakma után kellett néznem. Így kezdtem el autószerelőnek tanulni. Ma már egészen biztos vagyok benne, hogy ha akkor nem találok rá a rockra, ma nem lennék senki és semmi. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkinek zenélnie kell, de az biztos, hogy ha tizennégy-tizenöt évesen fogalmad sincs, mihez akarsz kezdeni, sokkal nehezebb lesz az életed. - zárta válaszát az énekes.

Ajánljuk! Hatvan éves Vikidál Gyula: "Megalázva érzem magam, nem ünnepeltként"

[2009.05.15.]