Sztárkavalkád a Mobilmánia koncerten - fotókkal
A rendszeres koncertlátogatók lassanként hozzászokhattak, hogy az időjárás bizony nagyúr. Ezzel nyilvánvalóan a Mobilmánia koncert szervezői is tisztában lehettek, éppen ezért, semmit nem bíznak a véletlenre. Az eső ugyan nem esett, de biztos, ami biztos, a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadára hirdetett bulit inkább a belső teremben tartották meg.
Fontos a megújulás. A tavaly karácsonyi wigwamos Mobilmánia buli emléke még túl friss ahhoz, hogy négy hónap elteltével azonos szerkezetű, hasonló összetételű műsort nyomjanak le, legfeljebb más helyszínen. Szerencsére Zeffer Andrásék is így gondolkodtak, mert a Petőfi csarnokos találkozóra többféle újdonsággal készültek.
Elsőként a színpadkép vonzza a tekintetet. Az egész hátsó harmadot teljes szélességében egy hatalmas dob emelvény foglalja el, rajta, egymás mellé helyezve négy komplett felszerelés – egyelőre gazdátlanul. A plakátokról persze már ismert a közreműködő ritmusfelelősök névsora - egytől egyig a szakma krémjét képviselik. A szokásos RockBand felvezetés ezúttal rövidebb a szokottnál, ezalatt a hangosítás minősége is a helyére kerül.
Az újkori felállás zenészei – immár közel két éves közös múlttal – olajozott fogaskerékként illeszkednek egymásba. Képességeikkel eddig sem volt baj, az elmúlt időszak pedig csak jót tett az összhangzásnak. Horváth Péter második billentyűstől, és Lőrincz Viktor basszusgitárostól a koncert hátralévő részében elbúcsúzunk, ez utóbbi helyét Kékesi Bajnok veszi át. Egymás után érkezik a két frontember, Vikidál Gyula és Rudán Joe, ők Zefivel kiegészülve nyomják a volt és leendő rock-himnuszokat. Feltűnő, hogy kevésbé támaszkodnak a bevált, ismert Mobil-darabokra, érezhetően az új album nótáit szeretnék a köztudatba behozni.
Kiegyenlített a színpad két széle is; a Vámos Zsolt és Kozma Tamás gitárosok alkotta tandem felváltva hozza a riffeket és szólókat. Első vendégként Földes László, alias Hobo idézi meg a hetvenes évek végét egy Rolling Stones örökzölddel. Érdekes a Jumpin’ Jack Flasht magyarul hallani. Csak az igazi Mobil-búvárok, no és a negyvenestől idősebb korosztály emlékezhet arra, hogy a blues-énekes akkoriban a P.Mobil állandó vendégeként nyomta a különböző Rollingokat – köztük az Ugráló Jacket.
Nem is mulasztja el a lehetőséget megköszönni Bajnoknak és Pálmai Zoltánnak. Majd megelevenedik a hátsó traktus, hogy Pálmai mellett Németh Gábor, Herpai Sándor és Döme Dezső elfoglalja helyét a dobfelszerelések mögött.
Másik négy vendég, a RockBand koncertekről ismert Echo quartett vonós lányai. Monumentális látvány és hangzás, a Honfoglalás rock-szvit első és utolsó tétele, szimfonikus aláfestéssel, közötte pedig a Harcok, a négy egykori Mobil dobos egybehangolt rövid, de ütemes dobszólójával. Az est meglepetése: a két legendás rock-tenor helyett Tunyogi Bernadett, tavaly elhunyt édesapja bőrdzsekijébe öltözve énekli az ötödik tételt, az Újhazát. Látva könnyeit, hallgatva elcsukló hangját, az előadás még akkor is szívszorító, ha mikrofonjából (a technika ördögének ármánykodása következtében) alig-alig akarnak előjönni a hangok. És a megemlékezés folytatódik: a kivetítőn Tunyó, a harmadik rock-tenor alakja, a hangfalakból pedig az egyik legnagyobb P.Mobil siker, a Menj tovább – az ő énekével.
A technika (ezúttal tökéletesen működő) segítségével megidézett dalt, a színpadról élőben kísérik a Mobilmánia zenészei. A magyarságtudatunkat erősítő, és az emlékezés blokkja után, a végére visszatér az igazi rock-koncert hangulat: Zefi kezei alatt süvít a Hammond, felváltva dübörögnek a gitárok és búcsúzásként három torokból szólnak a Mobil-korszak „kötelező” darabjai.
A kihagyhatatlan Kétforintos dal ütemét öt dobos veri: a show, alighanem bevonul a rock-történelembe…
A mai estének, összességében megint sikerült visszahoznia valamit, amit sokan elveszettnek hittünk…
- Hegedűs István -
[2009.05.05.]