Ments meg San Francisco - Új lemezt dobott piacra a Train
2006-os "For Me, It's You" című albumuk megjelenését követően a banda újra felfedezte önmagát: a "Save Me San Francisco"-val a régi hangzásukhoz tértek vissza, amely egykoron befutott előadóvá tette őket, és ennek köszönhetően a banda jobb lett, mint valaha. Az album első slágere, a "Hey Soul Sister" már hazánkban is a rádiók egyik kiemelt kedvence.
15 éves fennállása alatt a "Drops of Jupiter (Tell Me)" című Grammy-díjas dallal és a slágerlistás "Meet Virginia" és "Calling All Angels" című nótákkal a Train egyértelműen nyomott hagyott már a zenetörténelemben. Az 1994-ben, San Franciscoóban alakult, többszörös platinalemezes együttes mögött hosszas, sikerekben dús, de olykor fárasztó út áll. 2006-os "For Me, It's You" című albumuk megjelenése után három éves szünetett tartott a banda, ami alatt sikerült újra felfedezniük magukat a srácoknak. Aktuális, ötödik stúdióalbumuk, a "Save Me San Francisco" is ezt a nagy egymásra találást tükrözi, hiszen a fiúk kezdeti rockos hangzásukhoz tértek vissza, amely egykoron befutott előadóvá tette őket, és ennek köszönhetően a banda jobb lett, mint valaha.
"Azt hiszem a mi esetünkben tényleg igaz az a mondás, hogy ha már nincs mellettünk, akkor döbbenünk rá milyen fontos is volt." – mondta Pat Monahan a három éves szünetről. "Rájöhettünk arra, hogy mennyire fontosak vagyunk egymás számára, és ne azzal foglalkozzunk, hogy mi az, amit nem kapunk meg a bandától, hanem inkább azzal, hogy mi mit tudnánk még hozzá adni, hogy jobbak legyünk."
Ha megnézzük a banda múltját, akkor nem érhet minket meglepetésként, hogy San Francisco kiemelt szerepet kapott az új korongon. A kaliforniai metropolisz mindig is a szíve csücske volt az együttesnek, hiszen nagyban meghatározta annak zenei identitását és gyökereit. "Minden hálánk San Fransiscóé, mert ha nem fogadott volna vissza minket, akkor senki sem tette volna meg ugyanezt." – magyarázta Monahan. "Tulajdonképpen ez az album a mi tiszteletadásunkat és köszönetünket fejezi ki, illetve azt, hogy szükségünk van San Franciscóra, hogy még mindenki előtt rábólintson a munkánkra. Életünk legjobb időszaka volt - mégha akkor ezt nem is tudtuk -, amikor San Franciscóban éltünk és probáltuk a bandát összehozni."
A címadó dal, a "Save Me San Francisco" egy önéletrajzi szám, amely számba veszi a Train kezdetét, és nem csak az album szellemiségét testesíti meg, hanem az együttes lelkületét is feltárja. A szám a hármas szerény kezdetét dolgozza fel a '90-es évek közepétől egészen addig a pillanatig, amíg Monahan elköltözött a városból. "Az én életemhez kötődik a legjobban, de Jimmy, Scott és én is annyi mindenen mentünk keresztül az előző 14-15 év során, hogy természetesen őket is érínti, mert már ők sem laknak San Franciscóban, és mindannyiunknak nagyon hiányzik."
2009 májusát és áprilisát Londonban, a Kensaltown Studiosba zárkózva töltötte az együttes Martin Terefe (KT Tunstall, Jason Mraz, James Morrison) producer társaságában, aki Monahan szerint nagy segítség volt "az első lemez gyökereihez való visszatérésben". „Üdítő változatosságot jelentett a környezet, amit Martin létrehozott nekünk.” – nyilatkozta Monahan. „Csak elismerni tudom a hozzáállását, mert tényleg nagyon jó abban, amit csinál. Életemben nem szórakoztam még ilyen jól, mint ennek az albumnak a készítése során. Hét lemezen dolgoztam eddig, de ez volt a legizgalmasabb mind közül.”
A "Save Me San Francisco" a Train organikus hangzásához nyúl vissza, felidézve a bluesos, helyenként folk elemekkel is átitatott rock zenét, amelynek köszönhetően felkerültek a térképre. "Eléggé egyszerű." – magyarázta Monahan. "De nagyon klassz, mert rengeteg fülbemászó dallam és riff van benne, ami szerintem sokkal fontosabb, mint bármilyen stúdió trükk. Kicsit olyan, mintha visszafelé mennénk, azért hogy előrébb jussunk." Ebből kifolyólag illőnek látszik tehát, hogy a "Save Me San Francisco" dalainak témái sincsenek túlbonyolítva, pont mint annak hangzása. Monahan a szerelem ősrégi ideájáról jellegzetes stílusában írt, és elmondása szerint az album "a szerelem minden formájáról szól."
"Vannak bizonyos számok, amelyeknél szándékosság nélkül szinte mindig megjelent egy ismétlődő motívum." – mondta Monahan. "Többnyire nem úgy írtam a dalokat, hogy 'ez emlékeztet egy helyzetre, amiben benne voltam', hanem inkább a saját megfigyeléseimet vettem alapul, hogy bizonyos dolgok hogyan zajlanak az életben, legyen az a saját vagy más szemszögéből elmesélve."
Mostanában egyre ritkábbak az igazi, életüket a zenének szentelő művészek, de most, másfél évtizedes együttlét után, a Train eddigi legnagyobb erőfeszítésével vág bele, hogy bebizonyítsa ennek ellenkezőjét. Monahan elismeri az együttes eredményeit, és több mint hálás azért a sikerért, amit elértek. Ugyanakkor egy olyan tökeletességre törekvő banda esetében mint a Train, Monahan most is magasra teszi a mércét, és reméli, hogy rajongóik most is csatlakozni fognak hozzájuk.
"Még mindig emlékszem milyen volt házakat festeni," – emlékszik vissza Monahan. "Jól éreztem magam, mert olyanokkal dolgoztam együtt, akiket imádtam, de nem ez volt, amit igazán csinálni akartam - nem azért, mert kétkezi munka vagy ilyesmi, csak amikor a színpadon vagyok sokkal közelebb érzem magam ahhoz, aki valójában vagyok. Azt hiszem csak a zenén keresztül kerülhetek a legközelebb önmagamhoz. Szóval sosem fogok arról lemondani, hogy teltházas koncertet adjak a Madison Square Gardenben. A céljaim nagyon egyszerűek, de egyben hatalmasak is. Szerintem azok a Train rajongók, akik látták a rosszat és a jót is, és részesei voltak mindennek, még ha volt is olyan zenénk, amit nem szerettek annyira, nagyon fogják élvezni ezt az új albumot ... sokkal inkább mint az előző évek alatt bármikor is."
A "Save Me San Francisco" április 26-án jelent meg Európában. Az album első slágere, a "Hey Soul Sister" már hazánkban is a rádiók egyik kiemelt kedvence, Amerikában pedig már a Billboard Hot 100 lista Top10-ébe is bekerült.
Nézd meg a Hey Soul Sister című sláger videóját itt:
Hírek
A címadó dal, a "Save Me San Francisco" egy önéletrajzi szám, amely számba veszi a Train kezdetét, és nem csak az album szellemiségét testesíti meg, hanem az együttes lelkületét is feltárja. A szám a hármas szerény kezdetét dolgozza fel a '90-es évek közepétől egészen addig a pillanatig, amíg Monahan elköltözött a városból. "Az én életemhez kötődik a legjobban, de Jimmy, Scott és én is annyi mindenen mentünk keresztül az előző 14-15 év során, hogy természetesen őket is érínti, mert már ők sem laknak San Franciscóban, és mindannyiunknak nagyon hiányzik."
