Egyelőre hobbizenekar: Irie Maffia RockTrio

Azt hiszem kezdésként elárulok egy zene.hu-s kulisszatitkot, – remélhetőleg főszerkesztőnk nem fejez le érte – az oldalon, ha valaki kritikát szeretne írni, egy hatalmas listából kiválasztja azt, ami a szívéhez közel áll. Amint megvan a CD, neki is esünk darabokra szedni, s így történhetett meg az, hogy alant az Irie Maffia Rocktrió kritikáját olvashatod.

Nem csak engem, de még ismerőseimet is megtévesztette első blikkre a név, mivel ez nem az Irie Maffia legújabb alkotása, hanem a zenekar ritmusszekciójának és a gitárosának szárnypróbálgatása. Így aki reggae-t akar hallani, az homlokegyenest kerülje el eme kiadványt, mert a címből is kiderül: itt rocknóták fognak szólni.

A négy számból álló EP első dala a Chili Bone, mely egy kicsit lágyabban indul, nem azt az ördögcsápos tombolást tolják bele a képünkbe, s ez jó. Ha valamihez hasonlítani kéne, akkor amolyan Led Zeppelin utóérzést vált ki, természetesen gyengébb verzióban, de azért még élvezhető formában. A legzavaróbb az egészben, hogy nem áll össze és az a katartikus robbanás, amit vártunk csak nem jő el. Ha a következő két szám nem lenne sokkal gyorsabb, akkor egy laza mozdulattal leírtam volna az IMR pályafutását, de így nem. A RNR Princess és a Magic Code szerzeményük az, melyekre lehet azt mondani: ,,így kell ezt csinálni”

A tracklistán az utolsó szám a Flight for your right, mely a a Beastie Boys – (You Gotta) Fight for your Right to Party cím dalának feldolgozása kétszer olyan tempóban, mint az eredeti, s el kell ismerni, ez kétszer olyan jó is lett.

Az Irie Maffia Rocktrió lemezét vegyes érzelmekkel vettem ki a lejátszóból, hiszen egyfelől olyan tehetség és spiritusz van a tagokban, mely akár az egyik legjobb bandává tehetné őket, másfelől ez egyelőre maximum egy hobbizenekarnak felel meg. Reméljük, amikor megjelenik a végleges album, már csak szőrszálhasogató módon tudunk hibát felfedezni.

-Helme-
 

[2010.05.20.]