Póker - egy őszinte hang megszólal

Majsai Gábor a Petőfi Rádió Hang-szóró c. műsorának vendége volt. Akinek nem volt ideje meghallgatni, annak álljon itt az interjú szövege.

– Gábor, téged úgy szoktak emlegetni, hogy te vagy a magyar Tom Jones, de gondolom, ezt a hasonlatot már rettenetesen unod.
– Megmondom őszintén, egy kicsit tényleg unom, de azért büszke is vagyok rá. Jólesik, hogy egy nagyszerű énekeshez hasonlítanak, bár én soha nem tettem azért semmit, hogy hasonlítsak rá. Nem gyakoroltam az éneklést az ő stílusában, ez csak úgy, véletlenül jött. Meglehet, ha én születek Walesben, akkor most én lépek fel Las Vegasban, talán éppen ma...

– ...És akkor valaki mást emlegetnek úgy, hogy mondjuk az osztrák Majsai Gábor.
– Pontosan.

– Egyébként azt szokták mondani, hogy ha valaki olyan hanggal születik, mint amilyennel te születtél, akkor azért maximum az édesanyjának és Istennek mondhat köszönetet.
– Ez így van. De nekem emellett az a szerencsém is megvolt, hogy trombitáltam, és a levegővételem így nagyon komolyan rendbe jött. Mivel a trombitához főleg ún. hasi légzés kell s az énekléshez úgyszintén, ezért egyszerre tudtam fejleszteni mindkét képességemet, miáltal például sokkal vastagabb lett a hangom. Tehát ha mondjuk magasan énekelek, az is vastagabban szól, mint másnak. Igaz, hogy nem is tűnik olyan magasnak.

– S mindez annak köszönhető, hogy hasi légzés?
– Szerintem mindenképpen elsődleges fontosságú egy énekesnél, hogy a levegőt jól vegye. Persze a hangszálaknak is rendben kell lenniük, emellett kell egyfajta stílusérzék is. Ha valódi könnyűzenei énekesekről beszélünk – ezekből, már elnézést, egyre kevesebb van mostanában a köztudatban –, akkor azért nem árt egy kis gyakorlás sem.

– Az nagyon jó, ha valaki komolyan veszi a szakmát. Egyébként te arról is elhíresültél, hogy tudatosan szembe mész a napjainkban tapasztalható zenei igénytelenséggel. Ez mit jelent pontosan? Hogy mindig odafigyelsz arra, amit csinálsz? Tiszteled a szakmát?
– Ahogy mondod. Mindkettőt jelenti, és még sokkal többet. Én nem azért lettem zenész, mert másképp nem tudtam barátnőket szerezni, hanem kimondottan zenélni akartam, gyermekkoromtól kezdve. Sajnos az igazán kikristályosodott, meghangszerelt, jó zenéknek manapság nincs olyan nagy tábora. Vagy talán nem is ez a helyes megközelítés: talán lehetne tábora, csak sajnos nincs igazán közvetítőközege, nem hallhatja a közönség ezeket a zenéket. Én akkor is azt mondom, mégis ezt csinálom tovább, és nem feltétlenül érdekel, hogy a reklám függvényében mennyi lemezem fogy el, húszezer vagy csak tizenkettő. Én hadd maradjak Majsai Gábor, és ne kelljen valami bejárt útra rálépnem.

– Őszinte, független rocker egyéniség vagy.
– Köszönöm szépen, jólesik, hogy ezt gondolod.

– Beszéljünk egy kicsit az új albumodról, a Póker c. CD-ről. Tehetséges fiatal zenészekkel dolgoztál együtt. Amikor nem az előadó írja magának a dalokat, akkor hogyan születik meg egy-egy nóta? A dalszövegírónak például el kell töltenie egy bizonyos időt az előadóval? Szinte bele kell bújnia a bőrébe? Ismernie kell az egyéniségét? Sokat kell vele beszélgetnie, hogy megérezze, milyen a szava járása? Hogy történik ez?
– Nos, elsősorban természetesen a zeneszerzőnek kell tudnia, hogy milyen az énekes, de ugyanakkor a szövegírónak még talán az előadó lelkét is ismernie kell. Toldi Tamás szövegírómmal nagy összhangban dolgoztunk együtt, hiszen hosszú évek óta ismerjük egymást, de mégis volt olyan dal, ahol sokat problémáztam, hogy ez nem tetszik, ez nem jó, persze volt olyan is, amit úgy, ahogy volt, rögtön elfogadtam tőle. Talán az volt a leglényegesebb momentum, hogy ő nagyon jól tudta, milyen vagyok.

– A lemez borítóján úgy nézel ki, mint egy latin operaénekes: széles mosoly, borosta, göndör, fekete haj, fekete bőrdzseki és fehér ing...
– Érdekes, annak idején, amikor évekig Nyugat-Európában dolgoztam, akkor is általában a spanyolok szólítottak meg – azonnal spanyolul.

– Magukénak éreztek?
– Igen. Sőt a braziloknak is mindig szimpatikus voltam, úgyhogy ebben lehet valami.

– Ki találja ki a te image-edet?
– Hmm, leginkább én találtam ezt ki, úgy száz évvel ezelőtt, és azóta nem is változtattam rajta. Nézd, én sosem szerettem volna csak azért felvenni mondjuk egy selyeminget, mert éppen az a trendi. Szeretek olyannak látszani, amilyen valóban vagyok, a külsőmmel és a hangommal együtt. Egy színdarab kedvéért természetesen felvennék másféle arculatot, de az egészen más műfaj.

– Megint az őszinteségre lyukadtunk ki: úgy érzem, a legfontosabb neked, hogy őszintén élj, azt add át a közönségnek, ami valóban te vagy.
– Hát, tényleg köszönöm, hogy ilyen szépeket mondasz... Valóban, mindig megpróbáltam saját magamat adni. Akárhol, akármikor. Sosem érdekelt igazán, hogy éppen húsz ember van-e a közönség soraiban vagy ötezer.

– Álmodozol azért nagy arénákról, óriáskoncertekről?
– Az az igazság, hogy ifjúkoromban álmodoztam, de aztán, mivel hosszú ideig dolgoztam külföldön – nem mint sztár, de szólóban számos országban sikerrel léptem fel, Skandináviától Dél-Európáig – nagyon jól tudom, hogy teljesen másképp kellene kezdeni és végigcsinálni mindent ahhoz, hogy az ember sztár lehessen külföldön. Magyarországon is nagyon nehéz, hát még az országon kívül, ahol egy reklám spot költségvetése annyi is lehet, mint az összes magyarországi zenészé együttvéve.

– Egy évig készült a Póker c. lemez, és a kiadód semmilyen tekintetben nem szólt bele az alkotás folyamatába. Ez manapság nagyon ritka.
– Mert jó kiadót választottam. Emellett Czomba Imi barátom volt a zeneszerző és a hangszerelő, és valóban szabadjára voltunk engedve. Talán ezért is születhetett meg egy ilyen színvonalú lemez.

– Az őszinteség mellett, úgy vettem észre, a szabadság az, ami neked igazán fontos. Az tényleg szokatlan, hogy egy kiadó tökéletesen szabad kezet ad, de nyilvánvalóan azért, mert bízik a zenészekben és nem véletlenül. Ez egyfajta szakmai hitelt is jelent.
– És nagyon remélem, hogy nem is fog csalatkozni. A lemezanyagban nem csalatkozott, mert nagyon meg voltak elégedve, és az előzetes közönségvisszhang is igen pozitív hálistennek... A lemez további sorsa most már a közönség kezében van.

[2006.02.20.]