Oláh Szabolcs kiesett – értékeltük a megaprodukciókat
Idősebbek előnyben!
A három órás műsor zenei célműfaja ezúttal a nyolcvanas évek volt. Ez elég tág teret hagyott az énekeseknek dalválasztás terén, ezért joggal azt hihetjük, hogy könnyebb feladat elé álltak. Csakhogy ez nem igaz! Legtöbbjük szájában még cumi ficánkolt a Prince, a Depeche mode, Joe Cocker, Bonnie Tayler (és még sorolhatnám) – fénykorában, így egy idegen zenei korstílussal néztek szembe több-kevesebb sikerrel.
Értékelés:
1. Baktai Anikó: Whitney Houston - I Wanna Dance With Somebody Legutóbb a zsűri mentette meg a kieséstől, ezért nagy volt rajta a nyomás, hogy ezúttal ne maradjon az utolsó három kiesésre jelölt között. Elsőnek lenni tényleg nem nagy öröm, érthető gyengébb kezdést, de a kisebb intonációs problémákat, valódi szilárd folytatás követte. Whitney-t imádja – látszott is - mintha neki írták volna ezt a dalt. Összetett, magabiztos volt de picit szétmozogta ahogy Novák Péter is mondta. Hogy a koreográfia komikus volt-e vagy épp hogy visszahozta a korszakot, az csak felfogás kérdése.
Végül mégis bekerült az utolsó háromba, sőt kettőbe, „párbajozott” is, de végül ismét megmenekült a kieséstől.
2. Varga Ferenc: Peter Gabriel - Sladge Hammer
A szolid srácból egy igazi veterán rokker hangja tört elő amint kezébe kapta a mikrofont. A legdinamikusabban fejlődő játékos, kisebb csippendélsó keretében vált meg zakójától – felteszem a nagy meleg miatt, ami már egy ideje kínozta a stúdióban lévőket. A zsűri láthatólag nagyon élvezte, a közönség szintúgy, feldobta a hangulatot, de nem olyan Puskás Peti stílusban, - sokkal intellektuálisabban. A zsűri egekig magasztalta, de úgy látszik a műsor végére már el is felejtették, ugyanis ő lett a kieső. Igazságtalannak tűnhet (az is!), de hát végülis „mi” a „nézők” döntöttünk így. ( „APA A KIRÁLY”-os pólót mindenkinek!)
3. Póka Angéla: Prince - Nothing Compares Amikor a bevezető kisvideóban mondta hogy „Lassú szám, itt vetkőzni kell, igencsak meztelenre” már azt hittem Varga Ferenc nyomdokába akar lépni, de hát nyilvánvalóan csak képletes volt. A vetkőzés sikerült, hangja betöltötte az egész termet eljutott a szívekig, az első pillanattól kezdve ami elég ritka még itt a döntőkben is. Nem is a hangja volt a kérdés, mert az tökéletes volt, inkább a dal hozzáillősége és az előadásmódon múlt az értékelés, de Angéla ezt az akadályt is könnyedén vette. Soma elementáris erőkről beszélt – igaza lehet. Egyedüli negatívum személyében, hogy kicsit túl komolyan veszi a versenyt, sokszor küszködik könnyeivel és folyamatosan remeg, az idő teltével is, ez pedig nem éppen sztáralkatra vall.
4. Oláh Szabolcs: Joe Cocker - You Can Leave Your Head On Szelíden indított, (vagy erőtlenül?) pajzánul kacsingatva énekelte Joe Cocker vetkőzős slágerét. Aztán ahogy megszoktuk, beindult ő is, - a dal is, a közepe felé, mégis kicsit túl harmonikusnak tűnt a szám szexuális vonatkozásához képest. Presserék negatívumként rótták fel, hogy „nem látták a csajokat” Szabolcs éneklése közben, viszont pozitívum, hogy nagyon jól együttműködött a zenekarral és ezért, a néhány hiányosság ellenére kereknek tűnt az egész produkció.
[2006.03.05.]
Hírek
