Stanley Clarke és George Duke a Jövő házában

Az, hogy George Jorge Duky -ként mutatkozott be a közönségnek, már sejtette, hogy vidám lesz a hangulat. ... és valóban az volt.

Az est szenzációs repertoárjában új és régebbi dallamok, valamint  elektromos és akusztikus darabok is helyet kaptak. Természetesen a régiek is, melyek Stanley-ék mai felfogásában hangzottak el. Volt tiszta jazz, jazzrock, funky-cucc, érzelmes hangvételű, könnyed dallamú líra melyet George a feleségéhez írt és minden ami a jazzrajongó közönségnek igazán az ínyére való volt.

Természetesen mindenki imádta aki ott volt. A középrészben Stanley akusztikus nagybőgős szólója fantasztikus hangulatot varázsolt - a rá jellemző egyéni hangszerkezeléssel közvetített érzelmek által, melyek felkorbácsoltak, andalítottak és végül kihozták az embert a sodrából, ami komoly ováció formájában testesült meg.

Az estén jelen volt két igazán keménymagos rajongó is, akik a koncert második felétől folyamatosan hangot adtak a tetszésüknek - főleg az egyik - mire Stanley a ráadásban popsztárokhoz hasonlóan felrántotta az egyikőjüket a szinpadra. Igaz kicsit ki lett provokálva mert csak egy kézfogásnak indult de mivel rajongónk mancsa nem engedett, s a kézfogás után annyira kapaszkodott, hogy lábát a szinpadra emelve véghez vitte megdöbbentő szándékát, amin mindenki jót derült és még a zenészek is csodálkoztak - de nem látszott, hogy ellenükre lett volna. Stanley aztán még jobban meglepődött azon, mikor a kedves delikvens hirtelen leugrott a szinpadról és nézőtéren folytatta a táncot. ... ahelyett, hogy jobban kiélvezte volna a különleges hepeningjét amely nem igazán bevett szokás a jazz szinpadokon.

Azt hiányoltam csak, hogy az ülő nézők is észbe kapjanak, felugorjanak és kicsit moccanjanak egyet ők is. Azért mozogtak de csak ülve, viszont mindenkinek tetszett és a taps, fütyülés és a kiabálás is nagyon hangos volt. Mind ennek ellenére csak egy ráadás volt de így is hosszú és igazi felejthetetlen élményt nyújtó koncertet láthattunk a Millenárison.

Külön köszönet a szervezésért amit kedves, könnyed, sajtó és közönségbarát volt olyan ami a 10-12 évvel ezelőtti jazz koncerteket jellemezte.

endre

[2006.07.15.]