Az ország legnagyobb házibuliján jártunk - képes beszámoló

Sokat törtem a fejemet azon, hogy mit is emeljek ki az elmúlt három nap eseményei közül. Az éjszakába nyúló koncerteket, az együtteseket, vagy a hajnalig tartó bulit? – tettem fel magamnak a kérdést. Végül is egyiket sem szeretném részletezni. Nem írok a zenekarok által nyújtott akusztikus gyönyörről, hiszen ők csak az apropó a hajdúböszörményi Kotta fesztivál által nyújtott szórakozáshoz. Remélem ezzel egyik fellépőt sem sértem meg, hiszen akikkel csak beszéltem a zenészek közül, mind hangsúlyozták a Kottán a közönség, a személyesség a lényeges. Lássuk csak, milyen emberekkel futottam össze és ki mit mondott a rendezvényről. Beszéljenek a képek és a vendégek a fesztiválról… Saját tapasztalataimat cikkem végén fejtem ki.

Csabi és Ági  További képekért klikk a fotóra!

Csabi: Azért jöttem el, mert az utóbbi négy évben is voltam, s az első nagyhatással volt rám, ezért itt vagyok ötödik éve. Mindenképpen a zenei kínálat vonzott, a programok, a koncertek, amikor először voltam, akkor még teljesen más érdekelt – például itt volt a legelső Kispál koncertem. De hát alakul az ember ízlése, és most már inkább az elektronikus zenéket szeretem, úgyhogy a bulit várom a leginkább..
Ági: Én nem nagyon szeretem az elektronikus zenéket, nekem még mindig a Kispál és a borz, illetve a Heaven Street Seven a kedvencem.

Csaba: Akartam egy jót bulizni, erre a Kotta egy jó alkalom. Van itt rockbuli, drum and bass, breakbeat, tökéletes lehetőség arra, hogy jól érezd magad. Mindenféle ember, akármilyen ízléssel jól tud szórakozni. Sajnos csak egy napot voltam, pénz híján csak erre futotta. Most vagyok itt először, korábban is hallottam már haveroktól, de most konkrétan hívott pár ismerősöm. Nekem a fesztiválok közül ez tetszik a legjobban, leginkább azért, mert vannak itt rockerek és drum and bassesek, mindenféle ember, még sincsenek ellentétek, nincsenek balhék, együtt bulizik csomó különféle arc. Sok tisztelet illeti a szervezőket, hogy társadalmi munkában, gyakorlatilag nonprofit céllal képesek egy ilyen bulit megcsinálni. A mai világban ritka az ilyen ember. Természetesen jövünk jövőre is!

Lajos

Lajos: A kezdetek óta itt vagyok a Kottán, tizenöt éve. Figyelj, ez tényleg családias hely. Itt nincsenek balhék, nincsen kötekedés, itt mindenki, aki meglátja a másikat, úgy megy oda hozzá, „hogy szevasz öreg, ú haver!” Sok helybelivel, böszörményivel beszéltem már, de találkoztam olyannal is, akinek a nyelvét sem értettem – azt hiszem francia volt. Én tősgyökeres idevalósi vagyok, én itt leszek jövőre is, lehet, hogy 2020-ban már űrsiklóval jövök, de akkor is bulizok egy jót a Kottán.

Sanyi és Gergő: Hajdúnánásról és Nádudvarról jöttünk. Nagyon jól éreztük magunkat, csak sajnos kicsit gyors a fesztivál. Még két napot el tudnánk viselni. A pia, a társaság, a szabadság tetszett a legjobban. A Nagypapa koktélbárja talán a legjobb hely az egészben, nagy arcok az öregek. Haverok mondták, hogy jöjjünk, jöttünk mi is. Ha van pénz, van idő, akkor járunk fesztiválokra. Tízes skálánkon kilences a Kotta. Az utolsó éjszaka esett, de őszintén szólva egyáltalán nem zavart minket a szórakozásban. Jövünk 2007-ben is. Ezt sokakkal már megbeszéltük. Zenei kínálatban is felveszi a versenyt a környék fesztiváljaival. A kortárssegítőknél töltöttünk teszteket rendesen, ki is derült, hogy tényleg skizofrén vagyok. Megérte eljönni.

Tünde és Barbi

Tünde és Barbi: Debrecenből jöttünk. Voltunk tavaly is, akkor csak egy napot, de annyira megtetszett, hogy idén bérletet vásároltunk. Jó volt, igaz nem volt néhány zenekar, akikre számítottunk, de Ganxsta, Bikini és Kispál emlékezetes marad. Inkább a zenei kínálat vonzott minket, de a társaság sem volt rossz, minden nap volt valami meglepetés, nagyon tetszett nekünk a fesztivál. Az, hogy jövőre mi lesz, még nem tudjuk.

Noja: Debrecenből jöttünk. Szokatlan a Hegyalja után, kicsit kevés az ember egy fesztiválhoz, de mint házibuli tökéletes. Először jöttem, nem láttam még, hogy milyen ez a terület, úgyhogy furcsálltam pár dolgot. A koncertek a kissátorban nagyon hangulatosak voltak, érdemes volt odafigyelni rá. Tisztelem a szervezőket, hiszen én is csinálok ilyesmiket. Házibuliként tekintek rá, nagyon bejött nekem az egész hely. Ami hiányzik számomra, hogy hajnalban nincsen kaja. Átbulizol egy éjszakát és reggel négykor már minden étel elfogyott, ezt jó lenne megoldani. Mást nem változtatnék, a zenekarok bejönnek, a hangulat tökéletes, úgyhogy jövőre is eljövök.

Pierre

Pierre: Azt nem értem, hogy hat órakor miért van mindenütt vége a buliknak? Ez nem csak a Kottán van így, hanem máshol is. Vagyunk itt azért szép számmal, akik táncolnának még… Szeptembertől teljes mértékben munkásember leszek, és itt felszabadultan bulizhattam. Debrecenből jöttem, tavaly voltam kint egy napot s egy jóember meggyőzött arról, hogy megéri eljönni. Igaz, hogy nem nagy fesztivál, de családias, haveri hangulatú. Nem számít, hogy milyen melód van, nem számít milyen idős vagy, nem számítanak a gondolkodásbeli különbségek. Ha a munkám engedi, jövőre biztosan jövök.

András: Budapestről jöttem tudósítani. A Kottára Szűcs Krisztián, a HS7 énekese hívta fel a figyelmem egy interjú során, amikor kedvenc koncerthelyéről kérdeztem. A rendezvény felülmúlta várakozásaimat, számos izgalmas, újszerű élménnyel gazdagodtam. Leginkább az eddig számomra ismeretlen zenekarok produkcióra gondolok itt (örök emlék marad a Spatzen Jodler Sextett jódlizása). A nagyszínpados fellépők vonzották talán a legnagyobb tömeget, így a Kispál és a Borz-t valamint a Heaven Street Sevent tisztelték meg a legtöbben figyelmükkel. Különösen kedvesek voltak a délelőtti-délutáni civil rendezvények szervezői, többek között a böszörményi zöldkörösek és a debreceni kortárssegítők. Utóbbiaknál a tesztek kitöltését (melyek kiterjedtek műveltségi kérdésekre is) különféle ajándékokkal honorálták, sőt csere akciót is szerveztek: szál cigarettáért és kitépett parlagfűért óvszert és karkötőt adtak ajándékba. A zenei programokon túl, hogy mást ne említsek filmvetítések is színesítették a hétvégét. A vendéglátói egységek kicsit egzotikus hangulatúak voltak – a gyros ugyan távol áll a török éttermekben megszokottól, mégis finom volt, a közkedvelt Nagypapa koktélbárja pedig nem a kiszolgálás gyorsaságával, hanem hangulatával és a sok nevetéssel lopta be magát vendégei szívébe. Ugyan a saját zenei ízlésemnek megfelelő zenekarból viszonylag kevés volt, de bátran állíthatom, hogy az ország egyik legjobb fesztiválján vehettem részt – amit ráadásul non-profit céllal társadalmi munkában rendeztek. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek a jövőre tizenhat éves kezdeményezést.

- Molnár András -

[2006.08.04.]