Myrtill szép műveszete

Ha ebből lesz DVD, akkor tessék felírni a mindenképpen beszerzendők listájára!

A Szépművészeti Múzeumban hál Istennek nem csak a szemnek való programokat szerveznek a múzeum plusz programsorozat keretében, hanem jelen esetünkben például Micheller Myrtill lemezének bemutatóját is.

A lemez történetéhez hozzátartozik, hogy mint az a magyar zenetörténetben gyakran előfordul (sajnos) egy véletlennek köszönheti megejelenését. Történt ugyanis, hogy még tavasszal Myrtill és Pintér Tibor elkészített egy anyagot egy nyári versenyre felkészülendő. Bejutottak, díjazták őket, majd Myrtill közben egy másik versenyen is díjazott lett, és a szerzői kiadású példányok csak kéz alatt terjedtek. Aztán egy bank úgy gondolta, hogy ez a lemez megéri a támogatást, és meg kell hogy mondjam, a banknak ez volt a legértelmesebb befektetése a nyáron.

Már tavasszal is hallgattam a lemezt és akkor is tetszett, tehát ott kellett lennem a koncerten. És hú de igazam volt már megint. Csodás volt. De ne ugorjunk előre.

A Szépművészeti Múzeum még ezen az esti órán is meglehetősen tele volt látogatókkal. Aztán a tömeg elindult valamerre, mert a jegyszedők elkezdték terjeszteni a hírt, hogy nyolckor ajtózárás. Aha, persze. Persze hogy nem, viszont a nép azért lassan megtöltötte a termet.

Aztán feltűnt egy fiatalember a színpadon és elkezdett gitározni. El kell ismerjem a hangmérnökök munkáját, nagyon szépen szólt minden, pedig egy kockában voltunk ami akusztikailag nem biztos hogy a legjobb hely. De összehozták. Ja és Tibor gitárjátéka is igencsak elismerésre méltó. Majd Myrtill jött, szebben mint valaha. Bár, hogy őszinte legyek akárhogy is öltözhetett volna, senki nem vette volna észre amint megszólalt a hangja. A lemez sem volt kutya, de mit ezek ketten e színpadon produkáltak attól felállt a hátamon a szőr, és ilyet nagyon régen éreztem. Olyan harmóniát teremtettek a nézőtéren, hogy egy pisszenés nem sok annyi sem volt (persze a tapsvihart leszámítva amikor Tibor leeresztette a kezét és Myrtill a következő számot próbálta felkonferálni.) Én a lemezhez hasonló hangulatra számítottam, de itt a koncerten derült ki igazán, hogy az jó zenészeknek a közönség előtt való szereplés adja meg azt a pluszt amitől a zenéből művészet lesz. Amellett, hogy egymás szemrebbenéséből értettek és az egyébként értő közönséget úgy csavarták az ujjuk köré ahogy akarták, tökéletesen játszották akár a leírt dalokat akár az improvizációs részeket.

Nagyon sok dalt hallhattunk a koncerten, de mindegyiket áthatotta a gitár-női hang koncepció. Ami nem is baj, hiszen ezt akarták csinálni és nagyon jól oldaották meg a feladatot. A lemez dalai mellett hallhattunk jazz sztenderd dalokat amiket mindenki megpróbál elénekelni, azonban Myrtill nem egyszerűen előadta őket, hanem újrafogalmazta az éneklést... bocs, nincs rá jobb szavam.

Vendégművészként meghallgathattuk Szabó Leslie-t gitáron, Révész Richárdot - aki egyébként nem is rég kapott kitüntetést az iber-amerikai kultúra terjesztéséért -  zongorán, valamint Myrtill egyik régebbi formációja, az Enyjoy tagjainak vokálját élvezhettük egy darabig.

Egy problémám azért volt az egésszel. Túl hamar vége lett. Mások is így gondolhatták, mert többször visszatapsolták a párost, amíg a szervezőknek elegük lett, és felkapcsolták a villanyokat.

A koncerten sok kamera mozgott, tehát valószínűleg lesz belőle valami, remélem DVD. Kötelező példány.

SirOesh

[2006.10.20.]