Myrtill: I just Found Out About Love

Myrtillel először A Fritz Jazz Company koncertjén találkoztam néhány évvel ezelőtt, amely csak egy alkalmi formáció volt...

Micheller Myrtill nem ismeretlen a kicsit gyakorlottabb jazz kedvelők körében. Steve Hackett mondta egyik interjújában, hogy jó itt Budapesten zenélni, mert igény van rá. És azt is mondta, hogy nehéz itt jónak lenni, mert nagyon sok a tehetséges és jó zenész. Sok mindenben egyetértek vele. Tényleg sok nagyon jó és tehetséges zenészünk van. Sajnos sokukat nem is ismeri a nagyközönség, ha nem a pop kategóriában indulnak, ezért olyan koncerteket tartanak 20-60 embernek 600-1000 Ft-ért, amelyekért külföldön gondolkodás nélkül kifizetnek 4000-5000 Ft-t. Sajnos itthon szinte minden visszavezethető az anyagi javak érdemtelen eltolódására. Éppen ezért, nagyon nagy köszönetet szeretnék mondani azon tehetséges zenészeknek, akik megmelengetik szívünket, lelkünket a mi kevéske pénzünkért és küzdenek az életben maradásért.

Swinges jazz zenéket játszottak a Nyitott Műhelyben (amely Budapest egyik legjobb helye (koncertek, felolvasóestek, filozófia összejövetelek, stb.)) saját átdolgozatukban. A 90-100 perces koncerten kb. 40 lelkes és nyitott ember volt. A koncert felejthetetlen és fergeteges volt. Azóta rendszeresen figyelem pályája alakulását. Igen termékeny és nyitott szellemű zenész, aki a pop kategóriától, a latinon át a legérzelmesebb jazz zenékben is otthonosan mozog. Több zenekarral zenél rendszeresen, de van „saját” zenekara is, akikkel ezt a lemezt is felvette:
• Révész Richárd zongora,
• Nagy Péter nagybőgő
• Kovács Zsolt dob,
• Bér Zsolt fúvós.

Myrtill 1993-ban végzett a Liszt F. Zeneművészeti Főiskola jazz ének tanszékén. Szerintem azóta készült erre a lemezre, amelyre a saját bevallása szerint a legkedveltebb jazz standard-jait vették fel a saját átdolgozásukban. Ezért fantasztikus a jazz zene, mert igen rugalmasan és egyedileg lehet számokat átdolgozni. A végén nem azt érezzük, hogy utánoznak valakit, hanem egy egyedi produkciót hallunk, amely az előadóművészek saját stílusjegyeit viselik.

Ez a lemez pont ilyen. Rengeteg számot számos feldolgozásban adtak már elő (pl.:Tisza Bea vagy Aron Neville 2003-as lemeze), de még mindig van új oldaluk. Most a Myrtill-i oldalukról szólalnak meg. Némely szám eleinte egy kicsit furcsa volt, de a koncepció „átlátása” után, vagy másodszorra már nem voltak kételyeim. Ezek úgy jók ahogyan vannak. A lemez egy klasszikus vokális lemez, ahol az énekre helyezik a hangsúlyt. Ennek ellenére a hangszerek nem a háttérben, hanem nagyon kellemesen kiegészítve, ellenpontozva az éneket vannak jelen a zenei térben, és ahol lehet ott mindig megörvendeztetnek minket egy virtuóz szóló betéttel. És most térjünk ki egy kicsit az énekhangra! Hát ez az! A hang olyan, mint az énekes. Igen gyönyörű és izgalmas. Myrtill úgy játszik a hangjával, mint ahogyan a tornászok a szalagjukkal. Olyan lágyan, könnyedén és tisztán énekli ki a legbonyolultabb ritmusokat is, amely szabad repülést és gondatlanságot ad nekünk.

1. I Just Found Out About Love: Igen pergős, könnyed szám, amely jó nyitánya a lemeznek. Igazi vidám swinges zene, amelyre együtt mosolyoghatunk, táncolhatunk a koncerten, mert igazi tánczene, amelyre sajnos csak az „éretebb” ifjúság fog táncolni.
2. Let’s Fall In Love: Ez az a szám, amely Diane Krall-nak is az egyik kedvence. Igazi ezerarcú klasszikus, amely az érdekes ritmizálással, a zongora- és nagybőgőszólóval megadja azt a mintha hallottuk már volna érzést, de mégsem, mert ez egészen más. Igazi swingzene, amelyre boogie-woogie-zni is nagyon jól lehet a remek stopjaival.
3. Besame Mucho: Ez az a szám, amelyet szinte mindenki ismer. Biztos ez? Mert most egy lassú, latinos, lírai feldolgozást hallhatunk, amelyen Myrtill itt énekel mellettünk, akár Nina Simone. A kiejtése tökéletes és látványos. A számot néha kicsit gyorsabb betétek bolondítják meg, ahol fantasztikus szólók színesítik a játékot. Igazi színpadi zene.
4. Lullaby of Birdland: Sarah Vaugan klasszikusa most kicsit gyorsabb a már-már szokásos zongora és nagybőgő betétel. Az előadások lehetősége korlátlan. Nagyon hálásan átdolgozott csemege.
5. Bye Bye Blackbird: Igazi pergős zene, technikás énekprodukcióval, remek hajlításokkal és a szokásos betétekkel. A 3 perc 50 másodperces hosszával csak az igen jó fizikummal rendelkezők próbáljanak meg rá táncolni.
6. Les Feuilles Mortes: Akik nem tudnak franciául, azoknak ez egy igazi „szexis” zene. Akik tudnak, azoknak meg fantasztikus élmény, mind kiejtésben, mind zeneileg. Igazi „tapadós boleró”, amelyre össze kell bújni a partnerrel és élvezni a zene szépségét.
7. One Note Samba: Itt elsőre egy kicsit bajban voltam. Tisza Bea lemezén is rajta van ez a szám, amelyre sokáig azt mondtam, hogy ennél jobban ezt nem lehet előadni. Szerencsére találtam még egy hazai zenészt, aki hasonlóan izgalmasan és érzékien tudja elénekelni. Ahogyan Myrtill ritmizálja a szöveget, igazán sajátos ízt ad a számnak. Itt „egészen máshogy” énekel angolul, sőt olyan mélységeket és magasságokat tapasztalhatunk, amellyel fokozta az eddig kialakított képet magáról.
8. I Will Wait For You: Szerintem ez a szám a lemez közepe, centruma, lényege. Nagyon lágy, érzéki és mégis ritmusos tánczene kicsit „barokkos” zenei betétekkel. Az ének tökéletesen passzol a mondanivalóhoz. Ez olyan nagyon napsugaras, mosolygásra és táncra csábító pozitív zene.:
9. Here’s That Rainy Day: Egy borongós, mélabús lírai szerzemény, amelyen Myrtill a zongorának dőlve énekel duót a megvilágított trombitással.
10. Deed I Do: Diane Krall másik kedvenc pergős swing zenéje, amelyet Myrtill olyan módón ad elő, amelyet látni kéne. Igazi szakszerű jazz halandzsát hallhatunk „skattelés”, amely olyan gyors, hogy még követni is nehéz.
11. Everyday: Ez a szám egy „kikancsintás” a jazz zenéből a blues műfajba. Egy kicsit furcsa, mert John Lee Hooker rekedt hangja helyett egy gyönyörű, magas női énekhang szólal meg.
12. Show Me The Meaning Of Being Lonely: Ez a szám, mint bónusz szerepel a lemezen. Olyan gumiszám, amelyet lehet jazzesen és popposan is előadni. A szám alsóbb hangnemben és rekedtesen trombita betétekkel került fel a lemezre. Igazi Miles Davis-es érzésem van, ami nagyon kellemes, és számomra talán az-az üzenete, hogy egy magyar jazzénekes akár zenélhetett volna együtt a nagy fekete trombitaguruval.

Szeretném kiemelni a nagyon jó hangszerelést és hangmérnöki munkát, amellyel a lemez készült, mert olyan természetesen és tisztán közvetíti a zenét a CD, amelyet ritkán lehet hallani.

Ha már nem hallgatjuk a lemezt, akkor is érzem a testemben és a fülemben azokat a dallamokat és ritmusokat, amelyet a zene Myrtill-i oldalának lehet nevezni. Az igazi élményt szerintem csak igényes angol hangzásvilágú eszköz képes közvetíteni, természetesen a koncertek után, amelyre mindenképpen érdemes elmenni.

Összegezve, a lemez nagyon tetszett és tökéletes ajándék lehet bármikor, bárkinek, bárhol, azoknak, akik szeretik az igényes és jó zenét! Ez az a lemez, amelyért érdemes pénzt adni, mert ilyen zenészekre szükségünk van most és 100 év múlva is!

DJ Shaman

[2005.03.31.]