George Michael koncerten jártunk Münchenben

Igen, oly szerencsében volt részem nemrég, hogy a hőn áhított George Michael koncert részese lehettem Münchenben!

Állandó koncertlátogatóként természetesen nekem is létezik két listám, amit időnként „frissítek” magamban, az egyik az a hármas lista, hogy kinek a koncertjére szeretnék elmenni, mostanáig George Michael egyből Prince és Madonna után következett a listámon. (A korrektség kedvéért elárulom, hogy a másik lista, hogy kié volt a legjobb koncert eddig, amiben leginkább örömemet leltem, ráadásul mindegyikben többször is: Moloko, Stereo MC’s, Incognito, Basement Jaxx és a Prodigy – képtelenség háromra leredukálni ezt a listát).

Tényleg turnézik George Michael 15 év és sok viszontagság után (címe: Live 25)
Ha jól tudom, eredetileg 25 helyszín lett volna, illetve állítólag 25 éve van a „szakmában”, de nem is ez a lényeg! Ezelőtt egy-két évvel, sőt, az elmúlt hónapokban Michaelről érkezett híreket is hallva, nem igazán gondoltam, hogy megvalósul még valamikor egy turné, mi több, én is eljutok az egyik arénába. No persze az ilyen dolgok általában nem történnek meg az emberrel csak úgy, passzív várakozással teli láblógatással, hanem aktív szervezést igényel a dolog. Főleg azért, mert Európának erre a felére valahogy nem merészkednek el ezek a szupersztárok, ezúttal München volt a legközelebbi helyszín.

Ha Münchenbe kell menni...
Koncertrejáró-barátaim körében rövid közvélemény-kutatásom eredménye az lett, hogy „persze, menjünk”! München nem számít nagyon távoli városnak, a belépőjegy 63 eurós árát is megfelelőnek tartottuk, és a jegyrendelést is el lehetett volna egyszerűen is intézni. Mi viszont nagyon sokat variáltunk: 6-an jöttünk össze egy autóra (na akkor ki legyen az, aki lemond a koncertről?), nem akartuk kifizetni a 35 eurós extra költséget, amiért Magyarországra is kiküldték volna a jegyeket, mire kiderítettem müncheni barátnőm lakcímét, elfogytak az állójegyek arra a napra, amelyik nekünk megfelelt volna. Tudniillik az eredeti okt. 29-i dátumot követő napra meghirdettek egy extra koncert, és csak ott jöttem rá, hogy miért: a környező országokból, főleg Ausztriából és Horvátország igen sokan érkeztek.

Jaj, lekéstük a koncertet?!
7 órás autózás után megérkeztünk Münchenbe, átvettük a jegyeinket, irány az Olympiahalle! Ahogy elhaladtunk a csarnok mellett este 6-kor, hallottuk, hogy Georgy (ahogy mi hívjuk) énekel! 8:30-ra volt kiírva a koncert, gondoltuk 9-körül majd el is kezdődik... Amit hallottunk, csak a beállás volt, de már kintről is jól szólt! A novemberi német hidegben álltunk még egy órát a kapunyitásra várva (kabát nélkül persze, h minél hamarabb, minél előbb előre tudjunk menni), aztán vártunk még az első sorokban a csarnok melegében egy másik órát, és végre, kijött a Mester.

Mit néz az átlag koncertlátogató az első pillanatokban?
Vajon honnan lép elő a már éneklő művész, mi van rajta és milyen a kedve? George Michael teljesen egyszerű módon a díszlet közepében elrejtett ajtón keresztül lépet elénk, „csilli-villi” öltönyt és jól áttetsző napszemüveget viselt (ahol én álltam, lehetett a szemét látni rendesen!) és mosolygott ezerrel. Igen jó kedve volt, középtempós slágerszámokkal kezdett (Waiting, Flawless, Fast Love) és egyből bevetette az ismert csípő mozgását is. Aztán kikerült a bárszék a színpad közepére, és a „vokál-brigád” tagjai (néhányukat felismertem az Unplugged felvételről) is előrejött a méltó helyére a díszletben, amikor a Father Figure dallamai felcsendültek.

Egy arénányi kórus és a 20 perces szünet kijár a Nagy Öregnek
Gyorsabb, táncolós számok, mint a Too Funky és az Everything She Wants valamint lassabb, bárszékes dallamok (Praying For Time, You Have Been Loved) váltották egymást, újabbak és régiek egyaránt, miközben a számok relatív sok részét a közönség felé tartott mikrofonnal, a háttérénekesek profi és a közönség amatőr, de annál lelkesebb támogatásával adott elő. No nem azért, mert nem bírja torokkal, épp ellenkezőleg! Be kell, hogy valljam, már régen hallottam ugyanolyan jól énekelni koncerten énekest, mint ahogy az albumokon szól. Talán hogy a színvonalat és a hangzást tartani tudjuk, pontosan 20 perces szünet következett.

Lődd le a kutyát!
Még a szünet előtt azért eljátszotta a Shoot The Dog című, keményen politikai töltésű dalt, amikor is egy három emeletnyi magas Bush fej fújódott fel a színpad közepére a videó klipből ismert angol buldoggal egyetemben (a két szereplő relációját itt most nem elemezném) és Michael szenvedélyesen kiad(hat)ta a Blair-Bush „viszonnyal” kapcsolatot dühét, jól megrángatta a kutya farkát... A szín inkább komikus volt, mint vicces, és inkább látványos, mint elgondolkodtató.

A slágerek slágerei
A jól megérdemelt pihenőt követően ismét belecsapott a húrok közé rendesen! Faith, Spinning the Wheel, I’m Your Man és az Outside után a koncert közönségének éneklése alapján legismertebbnek nyilvánítom a Careless Whisper című számot, amit az elejétől végig énekelt az egész csarnok a fellépők és a tömeg szimultán gyönyörűségére. A katarzis azonban – ahogy azért az várható volt - a Freedom című dalnál uralkodott el rajtunk (is) teljesen. Mélyeket meghajolva, tapsvihar és őrjöngés közepette hagyta el a színpadot Georgy és határozottan látszott rajta, hogy nagyon élvezte a koncertet és igazán hálás a közönségnek, hogy kitartanak mellette, bármi is történjen.

Örömmel konstatáltam, amikor hajnali fél hatkor hazaértünk a koncert után, hogy igenis George Michael a „muszáj látni élőben” kategória és érdemes akár messzire is elutazni ennek érdekében!

-frk4muzik-

[2006.11.27.]