Dobrády Ákosnak egyedül is megy

A Fekete Gyémánt című lemezt hallgattuk meg.

Fekete nap volt a TNT rajongók körében 2005. szeptember 24-e: ekkor adta búcsúkoncertjét Inti és Ákos. Amíg Inti egyértelműen kijelentette, hogy családja miatt nem folytatja a zenélést, Ákos fejében egyre több új dal született meg.

Azt kell mondanunk, hogy Dobrády Ákos szólóban kategóriákkal jobb, mint a TNT frontembereként. Az évekig tartó gagyiba hajló bohóckodás után („Hurrá suli van, buli van a budiban”) végre körvonalazódik, ki ez a fiatalember: egy rendkívül kreatív és érzelemdús művész, aki a TNT-ben sosem tudta megmutatni, mire képes.

Elég kézbe venni Fekete gyémánt című albumát, a borító is sokat elmond a tartalomról: egyszerű, letisztult színek, szomorkás hangulat.

A lemez nagyágyúja egyértelműen a címadó Fekete gyémánt, amit a legnagyobb országos rádiók hónapok óta kiemelt rotációban játszanak. Az album, ezt leszámítva sem rossz: a hangszerelés végig remek, a hangulat változatos, de végig komor, a felvételek igényesek. Az egyetlen negatívum (már ha annak lehet nevezni), hogy a korong meghallgatása után akaratlanul is az az érzés kerít minket hatalmába, hogy a tíz track egy nagy, összefüggő dal.

Nem véletlenül került az első helyre a Te vagy a hangszerem, amit szintén garantáltan hallottunk már a rádiókban. Egyértelmű, hogy Dobrády Ákos személyes kedvence az Egy filmből lopott angyal – egy nagyon ügyes, nagyon szépen elkészített dal, ami remix formájában az album végén is visszaköszön. Elismerést érdemel a Holtomiglan című nyolcas track, csakúgy, mint az egész lemez. Nem rossz. Szép, fülbemászó, és kicsit maradandó.

Anett

[2007.03.14.]