Pécsett megmutatták milyen is az igazi jamaicai zene

Március 15. és 17. között - második alkalommal - rendezték meg a Pécsi Nemzetközi Reggae Fesztivált, a Batta Dem-et. A fesztiválon képviseltette magát a hazai reggae csapatok színe java és néhány külföldi formáció is megmutatta, hogyan képzelik el Európában a jamaicai zenét. Elmentünk és megnéztük, hogy mi a helyzet Pécsen: jól éreztük magunkat.

A rendezvény helyszínéül a Pécsi Ifjúsági Házat választották, ami azért - valljuk be - nem a legtökéletesebb hely egy reggae fesztiválhoz. Ráadásul március közepén nem szokott rendkívül jó idő lenni, ez a fajta zene pedig megköveteli a meleget és a napsütést. Egy kis szerencsénk azért volt, mivel azokon a napokon éppen elég kellemesre fordult az időjárás. Sinsemilla talán közbenjárt a szervezők kedvéért.

Szóval az Ifjúsági Ház első ránézésre nem szép. Szocreál jellegét megpróbálja ellensúlyozni egy nagy kijelző a bejárat fölött, kevés sikerrel. A beengedéssel nem volt gond, egyrészt mert nem voltak túl sokan, másrészt meg nem voltak security-sek. Legalábbis egyet sem láttam: semmi motozás vagy mi van a táskában!!??

Kabát le (kabát meg a reggae nem párosítható), sörpult (1 ember 2 csap): ez is árulkodik arról, hogy nem vártak nagy tömeget. Az Ifi ház belseje azonban már jobban tetszett, mint a külseje: elég otthonossá tették a rendezvény idejére, az emeleten volt pihenő, ahol egy nagy kivetítőn mindenféle rasta-filmet nyomtak; lehetett teázni, meg szagos dolgokat - dohányt - szívni. Itt nagy párnákon pihenhetett meg a fáradt rasta.

Zene, zene, zene

Sajnos lemaradtunk az első fellépőről a Roots Kompakt-ról - pedig rájuk különösképpen kíváncsi voltam -, elsőnek lenni nem minden esetben a legjobb. Majd legközelebb.

A Foka zenélt éppen, de mivel a színpadon nem volt zenekar, így mindenki csak hallgatta a zenét és föl-alá mászkált. Egészen addig, amíg el nem kezdődött az első igazi koncert.

A Re-G a színpadon: elkezdik a mosolygós zenét és szépen lassan megtelik a tánctér. Játszottak feldolgozásokat (Bob Marley természetesen) és saját szerzeményeket is. Az énekesnő hangja is nagyon jó volt, aránylag a hangzást is sikerült eltalánli. Kellemes zenét nyomtak, mégha a MC szerepét betöltő srácnak nincs is olyan hangja, mint egy egész életében ganját szívó, ősz, jamaikai rastának. Én még nem hallottam Re-G eddig élőben, de legközelebb biztosan megnézem őket.

"Nagyon nagy a dub"

Először is: nekem a Re-G-ből hiányzott a dub. Másodszor: nem vártam túl sokat a Ladánybenétől. Ebből viszont az lett, hogy az LB 27 nagyon durva koncertet adott, ahol csak úgy szállt a dub.

[2007.03.28.]

(1. oldal)

következő oldal »