Vendégségben Váradiéknál

A Váradi Roma Café: Isten hozott a családban! című lemeze profi munka.  Egyre népszerűbb Magyarországon a mulatós műfaj, szinte minden nap hallhatunk hírt valami új próbálkozásról. A Váradi Roma Café mégis nagyon különleges színfoltja a mulatós palettának, úgy is fogalmazhatunk: a legfinomabb és legjobb „kávét” ma Váradiéknál kínálják a kedves fogyasztóknak.

Komoly, igényes borító
Ötletes dolog, hogy az öt zenészt egy kőfal elé állította a borító tervezője. Elegáns öltönyben láthatjuk a férfiakat, amint lazán, de mégis komolyságot sugározva tekintenek ránk. A formáció neve közé egy feszületet illesztettek be, ami gondolom utalás a címre: „Isten hozott a családban!” Amúgy az album nem műanyag, hanem papír tokban került a boltok polcaira. A hátsó oldalon a dalok listáját, az előadókat, a managementet és minden egyéb hasznos információt is feltüntettek. A belső oldalon az egész Váradi családot ábrázoló fotó van, alatta a köszönetek, elsősorban Istennek, s mindenkinek, aki segítette őket a lemez megszületésében. Magán a korongon is az öt előadó portréja néz vissza ránk, csakúgy, mint, amikor kiemeljük a CD a helyéről. Az öt arc a felhőkben vész el, nagyon igényes megoldás ez, szerintem a legjobb része a borítónak.

Mély mondanivaló, fantasztikus zene
Új tájakra kalauzolt el engem a Váradi Roma Café, mert ez idáig nem volt szerencsém ilyen típusú zenéhez. Kicsit féltem is tőle, hogy vajon mit fogok kapni, de kellemes meglepetés nyújtott a lemez. Találhatunk rajta mindent, ami szerintem fontos ahhoz, hogy egy korong igazán jó legyen. Mégis azt emelném ki, hogy miután meghallgattam, tényleg volt egy olyan érzésem, hogy egy rövid időre vendégül láttak a Váradi családban, úgyhogy nálam talált a cím.

Hallottam a lemezen arc poeticát (Lehetsz bárki), imát (Szent ének), köszöntést (Szülinapodra), vallomást (Szükségem van Rád), mulatást (Umbala-umba), gyermekszületés feletti örömöt (Jött egy csávó, kis cigánygyerek), bánkódást (Pedig olyan szép volt) s még hosszan lehetne sorolni. Ha most sorra venném mindegyik dalt, akkor oldalakat kellene megtöltenem, mert annyi mindenre lehetne kitérni minden egyes felvételnél. Változatosak, színesek, remekül felénekelt, feljátszott nóták ezek, amelyekből tisztán kiérzem a roma kultúra minden szeletét, amit bár nem ismerek, de érzem, hogy itt most megosztják velem.

Nagyszerű muzsikosok alkotják a Váradi Roma Cafét, ehhez kétség nem fér. Képzettek, profik, s ami talán még ezeknél is fontosabb: megvan bennük az a fajta alázat a zene iránt, ami abban a cigányprímásban is megvolt, akivel egyszer egy születésnapi vacsorán beszélgettem. Ezt támasztja alá a korong kezdő nótája is, amelyre fentebb azt írtam, hogy ars poetica:”… zenész vagyok és ez így jó, a zenétől szebb nekem nincsen; dallamokból áll életem, általuk létezem…” Nagyszerű gitárszóló van benne, ami egyébként a többi dalban is gyakorta előfordul, s nagyon kellemessé teszi az összhatást.

Remek jazz alapokon nyugszik a „Jött egy csávó, kis cigánygyerek”, bár ennek ellenére ez a dal tetszik nekem a legkevésbé. Nagyon idegenül szól, még a vokál sem segít benne. Bár a szövege kétségkívül megható, ahogy a kisfiához énekli az apa. Találtam egy számomra latinosnak ható dalt is - „Szükségem van Rád” – amelynek hallgatása közben egy pillanatra azt hittem, hogy Kubában vagyok.

Kedvencem is akadt a lemezről, a „Pedig olyan szép volt” című nóta. Nagyon gyönyörű a dallama: lágy, kedves, s bár a szövege roppant szomorú, mégis olyan érzést ad az embernek, hogy várni kell, mert minden esetben eljön az emberért a szerelem…

Az „Itt voltál” című felvételben egy nagyon kellemes női hangot is hallhatunk, Gedő Mária „Mira” énekli tökéletesen a szerelmes nő sorait.  Egy egyveleg is van a CD-n, „Umbala - umba” címmel, amelyet igazából egy lakodalomban tudnék elképzelni, számomra az ilyen típusú zene oda való. Egy biztos: aki szeret táncolni, annak ideális ez a majdnem 8 percnyi felvétel.

Remek felvételek, de nem nekem szólnak
Sok mindent lehetne még mondani erről az albumról, de mindig csak ott lyukadnék ki: nagyon remek zeneileg, jazz alapokon szólal meg az igazi roma muzsika és a virtuális hangszerkezelés, amit én leginkább a gitárjátékból hallok ki. Az énekhangok is tisztán csendülnek fel, jól érthető minden egyes szó, ami elhagyja az énekesek ajkát. Nem találok kivetnivalót a Váradi Roma Café Isten hozott a családban! című nagylemezében. Mégsem fogom meghallgatni többet. Egészen egyszerűen nekem roppantul idegen, nem érzem magaménak a stílusát. Ám ez legyen az én bajom…

Havassy Anna Katalin

[2007.04.08.]