A Bikini mindig tud újat letenni az asztalra

Nagy várakozásokkal indultam neki ennek az albumnak, sokfelé sokféle véleményt hallottam már a Bikini vadiúj lemezéről.

Igazán szép, kidolgozott a borító, egyszerű, aranyozott festésű papírdobozba burkolva, amelynek elején csak az együttes neve és az album címe látható, a hátulján pedig a dalok címei szépen kivehetően, illetve a támogatók, a kiadó, és felhívják a figyelmet, hogy a dalok digitálisan letölthetőek a kiadó honlapjáról is!

Mindenfelé várfalak

A külső tokból kihúzván a műanyag dobozt, első ránézésre a régi időket idézi, várfalakkal, zászlóval. Ahogy az album címe is: Őrzöm a lángot, egy régi világot igyekszik megőrizni nekünk. Ízléses. A hátulján az együttes jelenlegi tagjai láthatóak 1-1 fényképen, illetve a dalok címei újra, és még  a támogatók kapnak helyet. Kinyitva a borító belső részein mindenfelé várfalakat látunk, utalva talán arra, hogy a Bikini is majdnem annyira őskövület, mint a régi várfalak…

A dalokat nem kommentálnám külön-külön mert úgy gondolom mindegyiknek van valamilyen mondanivalója, többnyire a régi időkről, máig megválaszolatlan kérdésekről szólnak. De azért nézzük csak sorban! Az első, címadó dal temperamentumos, dinamikus, tényleg a múltat idéző szöveggel, talán emlékeztetve arra, hogy mennyit változott a világ az utóbbi évtizedben, és kell valaki, aki megőrzi nekünk a régi, szép emlékeket. A második dal kezdetekor kicsit idegenkedtem, hiszen kőkemény, igazi zúzós dalnak indult, nem jellemző a Bikini stílusára. A szöveg is kicsit furcsa, a mai „romlott” világnak címezve, ahol mindent a gépek és az internet irányít.

Nagy Feró is besegített 

Nem ez lesz a Bikini legjobb dala, az biztos! Ám amikor a dal szerzői között rábukkanok a szövegért felelős Nagy Feró nevére, korántsem lepődök meg annyira. Feró általában besegít szerzőként a régi zenekarának. Furcsa dal, és az album hangulatához egyáltalán nem illik. A dalok szinte egytől-egyig tükrözik az album címét, leginkább régi dolgokról, régi érzésekről szólnak. Az első felében, mondjuk az ötödik dalig még úgy amennyire egyben volt az egész, de utána úgy éreztem, valami hiányzik erről a korongról.

A legjobb dal mindenképpen az „Ami a szívemen”, olyan régi Bikinis feelinget idéz fel nekem! Két dolgot hiányoltam, amikor végighallgattam ezt az albumot. Az első egy kimondottan lassú ballada, amit a Bikini olyan nagyon tudott valamikor. De nem találtam! Egyetlen lassúcska dal szerepel a lemezen, a Tűzvigyázó, de ez sem egy kimondottan kimagasló szám. A többi track igazi rockzene, gitárbetétekkel, régi idők hangulatával. A második amit még hiányoltam, egy kimondottan húzózene, egy sláger, amire azt mondhatnám, hogy igen, ezt majd játsszák a rádiók és ismétlésre állítják akik megveszik otthonra. Ilyet sem találtam.

A fiatal generáció már nem érti

Persze, lehet, hogy szándékosan hagyták le róla a slágereket, mert kicsit többet szerettek volna nyújtani, igényesebb dalokat bemutatni. És lehet benne valami, mert az albumot meghallgatva elmondhatom, hogy az igazi, megrögzött Bikini rajongók nem fognak benne csalódni! Mi pedig, a fiatalabb generáció már nem mindig értjük ezeket a dolgokat, vagy nem akarjuk érteni.

Mindenesetre azért zárásként elmondhatom, hogy a Bikini még mindig létezik, dacolva a változó világgal, és meglepő, de mindig tudnak valami újat letenni az asztalra, hiszen, én is mást vártam, mint amit kaptam, de ez nem nevezhető negatív kritikának, inkább csak nem ismertem a Bikini egy másik arcát.

- Bödő Róbert -

[2007.06.26.]