Kasza Napok Kazincbarcikán

Idén nyáron másodszor rendezték meg a Kazincbarcikai Szabadidős Napokat a Borsod megyei városban. A tavalyi nagy sikerre és érdeklődésre való tekintettel most még több fellépővel, és nagyobb technikai felkészültséggel várták az érdeklődőket. 

A rendezvény honlapján már hónapokkal ezelőtt szavazni lehetett, hogy mikor legyen a fesztivál és kik legyenek a fellépők, ezáltal is hangsúlyozva, hogy a teljes mértékben a nézők igényeit szeretnék kielégíteni. A fesztiválozni vágyók választása június 24-25-26.-ikára esett. Bár a tervezett fesztiválbuszt végül nem tudták létrehozni, de a honlapon értékes információkkal szolgálnak a szervezők az utazást, valamint a szállást illetően is.
Amikor pénteken délután bebuszoztam a városba, nehéz feladatnak látszott eljutni a fesztivál területére. De volt segítségem, s bár kívül esett a városon, könnyedén meg lehetett közelíteni. Már messziről hallottuk a zenét, s mikor bejutottunk, elcsodálkoztam, hogy a fél négyre ígért Porno 69 játszott fél ötkor. Tehát csúszott az egész legalább egy órát. Sebaj, legalább nem maradtam le semmiről! A 2001-ben alakult bandát eddig nem láttam koncerten, csak ismerősök révén ismerem és hallottam a zenéjüket. Annak ellenére, hogy országosan még nem annyira ismertek, turnéztak már a Hooligans-el is, és itt Kazincbarcikán nagy népszerűségnek örvendenek. Ám mi a nagy hőség elől inkább az árnyat adó sörsátrak alá menekültünk és hideg itallal vigasztalódtunk.

Hat óra tájékában színpadra állt a Disco Express, akiket én személy szerint nagyon szeretek. Eredetiek, humorosak, van stílusuk – bár elég extrém; nekem például még mindig furcsa, hogy a srácokon több a festék, mint az énekesnőn. Bár most csak hatan voltak (Joey Kitten nem lépett föl), ugyanolyan jól nyomták, ahogy szokták. Elmondták, mennyire szeretik a barcikai közönséget, és zúzásra buzdítottak mindenkit. A meleg ellenére voltak „legalább százan, de kilencvenkilencen biztosan”, az énekes szerint legalábbis. 

Azután a Sugarloaf foglalta el a Nagyszínpadot. Napjaink egyik legsikeresebb bandája lázba hozta a Kasza Napok közönségét. Az összes nagy slágerüket elnyomták, mint például a Ragga II, Hunny Bunny vagy a Vadvirág. Az énekesnő, Era a koncert elején egy trendi fehér kalapban állt színpadra, de pár szám után (hál’istennek) lekerült róla. A srácok keményen nyomták, a fúvós szekció pedig sokat bolondozott a fellépés alatt.
A Sugarloaf koncert alatt kezdett épülni egy kis asztal, amin a következő fellépő, a Republic relikviáit lehetett beszerezni, nem is olyan drágán. A banda kilenc óra után kezdett zenélni, s nem csak saját számokat játszottak, hanem ha jól emlékszem Illést, Eddát is, ami számomra furcsa volt. Annyi slágerük van, hogy öt koncertre való idő is jutna belőle! Vendégzenészként pedig Slamo is megjelent a színen, aki egyébként a Kasza Napok fellépői között van, csak vasárnap. Feltűnően sokat játszottak, ami azért volt meglepő, mert csúszásban volt az egész fesztivál, és mindenki pörgősebbre vette a figurát, vagy lecsípett a repertoárból, erre ők kb. két órát játszottak.

Fél tizenkettő után nem sokkal belecsapott a lecsóba (nem szószerint) az egyik olyan banda, akik miatt a leginkább jöttek a népek: a Kispál és a Borz. A tizennyolc éves zenekar már letett mindent az asztalra, amit csak lehet, s itt Borsodban nagyon szeretik őket. A négytagú bandához természetesen most is csatlakozott a már szinte elmaradhatatlan Leskovics Gábor, azaz Lecsó a PUF-ból. Amióta kijött az új albumuk, ez az első koncert amin voltam, ahol nem az új lemez számai dominálnak. Persze a fontosabbak most is lementek, úgy mint a Vackolj belém, vagy a Csiga. Kispál nagyon elemében volt, de Lovira sem lehetett panasz! András egyike azon kevés énekeseknek, akik berúgva talán még jobban tudják a szöveget, és iszonyatosan jó dolgokat csinál a színpadon, csak imádni lehet. Az est addigi legjobb koncertje volt, szinte mindenki a színpad körül tömörült.

Hogy az emberek hogyan érezték magukat ezután, sajnos nem tudom, mert hajnali egy óra után fáradtak is voltunk, no meg a srác aki hazavitt, szintén menni akart, úgyhogy elhagytuk a terepet. De biztos vagyok benne, hogy a legnagyobb zúzás csak ezután jött, a Depresszió zenekar úgysem hagyott senkit lazsálni. A pénteki nap utolsó fellépője a Pie_On_Ear volt, akik egy miskolci tehetségkutató versenyen nemrég nagyot kaszáltak: megnyerték a közönségdíjat, felléphetnek a Szigeten és egy videoklipet is készítenek nekik. Jó kis bemutatkozás vol ez itt a bandának.

Egy igazi fesztiválhoz méltóan persze nem csak zenei programokkal vártak minket a szervezők. Volt például Rodeó Bika, vidámpark, és ha éjszaka még diszkózni támadt kedvünk, az Akropoliszba kedvezményes áron léphettek be a Kasza Karszalaggal rendelkezők.


Kovács Tünde

[2005.06.26.]