Vámpíroké lesz a világ?

Majd egy hónapja báloznak már a Vámpírok a Pesti Magyar Színházban. Roman Polanski kultikus filmjéből készült, nem kevésbé kultikus musical végre hazánkban is színpadra került. A produkció érdekessége, hogy Magyarországon szokatlan módon, replika előadást láthatunk, már ami a rendezést és a koreográfiát érinti.

Cornelius Baltus, Polanski jobbkeze érkezett hazánkba, karöltve Dannis Callahan koreográfussal, hogy színpadra vigye mentora 1967-es filmje alapján készült zenés alkotást. A mű zeneszerzője Jim Steinman, eredeti szövegkönyve Michael Kunze alkotása. A magyar fordítás a nagyszerű Miklós Tibor munkája.

Steinman régi bútordarab a popszakmában, dolgozott Bonnie Tyler-rel és Meatloaf-fal, mindkettőjüket a slágerlisták élére repítette. Ehhez a darabhoz is szenvedélyes rockzenét alkotott, különösebb gátlás nélkül visszanyúlva korábbi szerzeményeihez. Nem véletlen tehát, ha időnként ismerős dallamokat hallunk. A legjelentősebb példa a 83-as „Total Eclipse of the Heart”, mellyel Bonnie Tyler az összes létező slágerlista csúcsát megjárta. Az innen ismerős dallamot tette meg Steinman a mű fő motívumának.

A darab főszereplőit igen széleskörű meghallgatás során választották ki. Több mint 600-an próbáltak szerencsét. Ez volt az első olyan magyarországi casting, ahol tényleg szélesen merítettek és eleddig ismeretlen tehetségek szép számmal kaptak lehetőséget. A repertoárszínházak sajátossága, hogy alapvetően saját színészi gárdájukra támaszkodnak, elvétve kérnek fel egy-egy szerepre külsős művészt. Ez a produkció gyökeresen eltérő filozófiával dolgozik. Egyetlen, meghatározott produkcióra igyekeztek kiválasztani azt a pár tucatnyi művészt, akik a legalkalmasabbak az adott figura megjelenítésére. Meglepő, mennyi új arcot sikerült felkarolni, hány eddig ismeretlen fiatalnak adatott meg most a „nagy lehetőség”. 

Éjszaka betoppan

A darab cselekménye a 19. század végén játszódik Erdélyben. Abronsius professzor fiatal asszisztensével, Alfréddal követi a vámpírok nyomát, be akarja bizonyítani létezésüket. Chagal fogadójában húzzák meg magukat, ahol füzérekben lógnak a fokhagymák. A széplelkű Alfréd szerelmes lesz a fogadós lányába, aki magába is bolondítja a szegény fiút. Éjszaka betoppan a vámpírgróf Krolock és meghívja Sarah-t a közeli kastélyában tartandó bálba. Sarah mindent elsöprő vágyat érez a gróf és a vámpírok világa iránt és követi is őt a kastélyba. A Professzor és Alfréd ezt persze nem nézheti tétlenül. a lány után erednek, hogy megmentség a végtől.

Von Krolock, a karizmatikus vámpírgróf megszemélyesítője első szereposztásban Egyházi Géza, Ő a produkció igazi nagy „találmánya”. Szinte a teljes ismeretlenségből sikerült rátalálni a tökéletes főszereplőre. A harminchét éves énekes két éve még pincérként dolgozott, akkor kezdett el professzionálisan foglalkozni énekléssel, ez az első igazán jelentős főszerepe kőszínházainkban. Azt kell mondanunk, egyenesen telitalálat. Magas, jó kiállású, erőteljes, baritonjától szinte rászakad a nézőre a plafon. Hipnotikus jelenség, hipnotikus hanggal. A dalokat mintha rá írták volna, ha kiereszti a hangját, az betölti a teret, zsongító és mámorító egyszerre.

Volt egyszer egy csapat

Néhány apró momentumnál érezhető, hogy színpadi rutinja nem oly nagy, de ezek egyre kopnak, előadásról előadásra. Hosszú utat tehet még meg, kíváncsian várom meddig tudja tágítani határait. Manapság zenés produkció nem létezhet többes szereposztás nélkül, különösen olyan, mely annyira ambiciózus játszási renddel vágott neki az ide nyárnak, mint a Vámpírok bálja. Egyházi Géza két ismert, befutott musicalszínészt kapott váltónak a háta mögé. Nagy Sándor a Madách Színházban játszotta a „Volt egyszer egy csapat”, valamint a „Producerek” főszerepét, Feke Pál pedig a „Csapat” negatív főszerepe mellett belebújhatott Jézus, Che és Richelieau bíboros bőrébe is. Kipróbált profik mindketten.

Különös érdekessége ennek a hármas szereposztásnak, hogy három gyökeresen különböző énekhanggal, stílussal találkozhatunk Krolock szerepében. Egyházi klasszikus bariton, operába illő technikával, Nagy Sándor erős musical bariton, míg Feke Pál igazi érces rocktenor. Volt alkalmam mindhárom Krolockkal randevúzni a bálban, mindannyian képesek maradandó élményt nyújtani. Persze nem lehet minden színházlátogató annyira fanatikus, hogy a teljességre törekedjen, pedig szívem szerint mindenkit köteleznék arra, hogy maga válassza ki kedvenc Grófját, na de persze ne a prospektus alapján.

[2007.07.29.]