Barkácsoltunk Varga Zsuzsával – nem csak lányoknak!

Nem kell bemutatni Varga Zsuzsát a magyar zene rajongóinak és azoknak sem, akik figyelemmel kísérik a híreket. A tehetséges és nagyszerű hangú énekesnő Barkácsklub lányoknak című albumában ízig-vérig megtalálható Zsuzsa személyisége, így nála illetékesebb személyt nem is kérhettünk volna fel arra, hogy mutassa be a korongot.

Barkácsklub lányoknak

Ez egy intro. A lemez készítésének viszont az outro-ja, ez készült el a legkésőbb. Szerettem volna valami vicces, játékos bevezetőt. Minden hangszert én írtam és játszottam fel rá, aztán az animás Németh Gergő húzott rá pár szkreccset. Igazi barkács-mű.

Be infected

Legalább 2 éve játsszuk ezt a számot, Petivel, a gitárosommal írtuk. Igazi, ’80-as évek-hangzást idéző, fenékrázós 2/4. Nem csak azért szeretjük, mert Comet-díjat kaptunk a belőle készült klipért, hanem mert a közönség is nagyon szeret bulizni rá.

Szállj ki a kocsimból

Ez a mi punk számunk. Nagyon egyszerű, kicsit szemtelen is. A dallamát direkt hagytam ilyen „bunkóra”, nem illett volna bele szép ének. A dühös kislányvokál annál inkább. Hamarosan klip is készül belőle.

A lányok másra várnak

Ez volt az első darab, amiről tudtuk, hogy lemez-track lesz. Valamiféle ars-poetica is: rossz a világ, álságos, kereskedelmi, trendek és befolyásos emberek pénze által szabályozott. De a lányok másra várnak! Például őszinteségre, barátokra, vagy épp egy jó kis bulira! Létezik angol verziója is – ez hallható a myspace-oldalamon - bár nehéz volt ugyanezt átültetni angolba, de szeretem a kihívásokat.

Beragadt a gép

Gyors és „rokkos”, ska-s lüktetésű refrénnel, amit a Pannonia Allstars Ska Ochestra fúvósai tesznek még meggyőzőbbé. Barátgyűjtő szám. „Gyere, jelezz, ha bejön, amiről énekelek neked.” Ebben a számban a groove nem csak dobhangokból, hanem a kivagdosott hangjaimból, sóhajtásaimból lett összerakva. Ezzel is jelezve: érted lélekszakadok…

Nevezzük bárminek

Egyszer nagyon elegem lett Budapestből és az egész házistúdiót lecipeltem apukámék tanyájára. Senki nem volt otthon, csak én meg a madarak kint, sütött be a tavaszi nap. Az alap hangszerelését technoid-ra hagytam, de a szájharmonikámtól, a természetközeli és évődő szövegemtől kifejezetten melegséget áraszt. Nem beszélve arról, hogy sikerült elhívnom nagy kedvencemet, Grencsó Istvánt közreműködni a dalba, aki egy német és magyar turné közben olyat szólózott szaxofonján a stúdióban, hogy utána napokig fülig ért a szám.

…isn’t it?

A bulizásról, táncról szól. Direkt hagytuk a végére a refrént, addig húzzuk a hallgatót. Van benne egy számomra nagyon kedves rész: amikor kiüresedik a zene, és a dobbal maradok. A Balaton partján raktuk össze egy kicsi stúdióban, Győrffy Julez-zel. Nincs ellenvetés, erre táncolni kell, ugye?

[2007.08.23.]

(1. oldal)

következő oldal »