Hiper(szuper)karma

A Hiperkarma 2000-ben megjelent albumát hallgattam újra…

Első hallgatásra: jó. Másodikra: hmmm, egészen jó. Aztán észre sem veszed, és rongyosra hallgatod a CD-t.

Van egy kis áthallás más zenekaroktól, Kispál határozottan, de ez egyáltalán nem zavar, mert a végeredmény teljességgel egyedi. Bérczesi Róbert, az együttes frontembere, amikor ezt a korongot készítette úgy gondolta, hogy olyat ad nekünk, amiben semmilyen megalkuvás nincs a számára. Ő írta a dalokat, a szöveget, sőt az idióta - de azóta az együttes védjegyévé váló - lemezborító is az ő ötlete. Talán azért van a hallgatónak végig olyan érzése, mintha beavatták volna valami nagyon személyes dologba.

Szerencsére a szöveg olyan, amilyen. Nem kell mélyrehatóan értelmezni, mert csak simán arról szólnak a dalok, amiről. „A vakerom szar, de a haverod vagyok”. Nincs köd, füst, utalás. Vannak viszont nagyon jó szóképek, és mondatok… A szövege zseniális.

Az album legjobb száma nekem nem a leghíresebb Dob+basszus, hanem az r’n’r 2000. Zseniális, ahogy beszippant a zene, a váltások a legjobbkor a helyükön, nem vagyok képes kívül maradni a hangulatán. Telitalálat.

A líraibb dalok édesek, de nem ragadnak. A felejtő egyenesen gyönyörű. Jó, nagyon jó album.

jjuli

[2007.09.21.]