Varga Zsuzsa: Van élet a multikon túl?
Varga Zsuzsa Barkácsklub Lányoknak című lemeze már a második anyag a Venusból történt kiválása óta. Némi útkeresés után (Szívadóvevő, 2003) úgy látszik, hogy Zsuzsa megtalálta az igazi hangját. Kemény, húzós, elektrós poplemez ez, szerzői kiadásban.
Az új anyag elkészítésében az énekesnő megint a
Prieger-Németh párosra (Anima) támaszkodott, de talán ezen a lemezen már többet szólt bele a számok elkészítésébe. Az albumról 3 számot teljes egészében Zsuzsa jegyez (Barkácsklub lányoknak, Nevezzük bárminek, We're shining down...), a többi dalnál társszerzőként
Kovács Péter (gitáros) neve van feltüntetve.
A lemez stílusa - ha már cimkézni kell - elecktró-pop-rock-punk. A feszesre programozott alapokra nyers, "szanaszéjjel" effektezett analóg hangszerek, torzított gitárok és élő hangszerek kerülnek. Ezeket a rétegeket pedig jó sűrűre keverik össze. A dalok tempósak, hangosak, egyáltalán nem visszafogottak, egy átlagos poplemeznél durvábbak. A szövegek főképpen magyarul íródtak, de találunk néhány angol nyelvű szerzeményt is.
A közreműködők között találhatjuk
Győrffy Gyulát, aki az Easy Life Natural-ből lehet ismerős, a híres szaxofonos
Grencsó Istvánt, a
Pannonia Allstars Ska Ochestra fúvósait,
Szirtes Edinát és a techno-house producer párost,
Collins & Behnam-t.
Az album 13 számot tartalmaz, de alig több, mint 40 perc. Ez egyáltalán nem tűnik fel, sőt egyben elég nehéz végighallgatni az egész lemezt. A végére be lehet sokallni a sok gitártól...
A
Be Infected, mint kislemez jól teljesített. Ha valaki csak ezt a számot hallotta Zsuzsától, kábé képbe is kerülhet, hogy nagyjából milyen az új lemez stílusa. A klip szintén jól sikerült, még a Viva Cometen is így gondolták, hiszen kapott is érte egy díjat az énekesnő. Sokszori hallgatás után tényleg fülbemászó. Ötletes, jó megoldásokkal operál, a vége pedig zseniális.
A
Szállj ki a kocsimból (amely állítólag az új klip dala lesz) igazi kiabálós popdal. A számban elég jól használják a lánykórust: olyan tini-punkos hangulata van, mikor a torz gitárokon kislányok éneklik, hogy "csúnyát mondtam..."
A
Nevezzük bárminek az egyik kedvenc. Ez a dal a leginkább elektronikus dal a lemezen. Ideillő analóg cuccok, száraz, elektrós tapsok és 808-asra emékeztető dobhangok, valamint fúvós hangminták. Mintha valami jazz lemezről lennének kiszedve, egyáltalán nem tűnik úgy, hogy élőben játszották fel őket (pedig valószínűleg így történt). Nincs teletömve gitárral sem.
A
Ringat a dalom, az album közepén/végén végre egy kis felüdülést ígér: nem annyira tömör, picit lazítósabb, mint a többi szám. A vége felé azért beköszönnek a torz gitárok. A
Tudod, ez sci-fi is kiemelhető, elsősorban a harmónika miatt. Tiszta Gotan Projekt... lenne... Sajnos nem erőltették sokat , pedig szépen szólt, és többet is kihozhattak volna belőle. A magyar szöveg sem rossz: a lánykórus válaszolgat a gitárokra.
A
We're shining down... kissé piszkos, széttorzított hangokból építkezik, kombinálva a fúvósokkal. Alig több, mint 3 perc, de elég sok ötletet belegyömöszöltek. Nem unalmas, az biztos. A refrén is jól sikerült. Ennél a dalnál érezni az Animás behatást a legjobban (sőt személy szerint csak itt éreztem).
A
Felakezet egy meglehetősen ütős alapra ültetett dal. A Vokódert is jól használják benne (többször is erőltethették volna ezt az album felvételei során). Még az érdekesebb dalokhoz sorolnám az
...Isn't it című dalt is. Teljesen jó kis popdal. Az angol szöveg elmegy, néhol beszúrtak egy-egy U2-s gitáriffet.
A többi dal sem rossz, csak nincs bennük semi extra. Mondhatnánk, hogy közepesek, de ebben az esetben még ez sem baj. A
Beragadt a gép nem tetszik: elég punkos, engem meg kifejezetten bánt, ha a pergőt együtt ütik a lábdobbal.
A lányok másra várnak sem fogott meg igazán. A
Szerda inkább házibulikban lehet nagy siker.
[2007.10.10.]
Hírek
