Varnus Xavér
1964 áprilisában született.
Budapesten járt iskolába, itt találkozott először a zenével. Kistétényi Melinda foglalkozott vele, akit az orgonista saját honlapján a zsenik zsenijének nevez.
Később Párizsba távozott, ahol azután igazán magára talált zeneileg. A Notre-Dame orgonistája, Pierre Cochereau mellett fokozatosan fejlődött a fiatal művész. Torontó is szerepel életrajzában, ahol elismert muzsikussá vált és ahogy ő fogalmazott: itt tanulta az Életet Faludy Györgytől, a költőfejedelemtől.
Miközben sikeres koncerteket adott szerte a világban rengeteget olvasott, szinte a megszállottság határát súrolta szenvedélye. Továbbá írt és rádiózott is. Ezekről az időkről így vall: „Bohéman éltem és hittem-kutattam azt a mondatot, azt az egyetlen mondatot, amelyet ha meglelnénk, az egész világnak jóra fordulna a sorsa. Még ma is hiszek e mondat létezésében, csak reményemet veszítettem el, hogy én leszek az, aki megtalálja. „
1998-ban jelent meg első kötete, „Isten majd megbocsájt: az a Mestersége” címmel.
1999-ben két újabb könyvvel is jelentkezett: „Folytatás” és „Idézetek a Képek és Mesterségekből.”
2007. április 3-án jelent meg „From Ravel to Vangelis” című lemeze, amelyen olyan darabok interpretációja kapott helyet, mint Ravel „Bolero”-ja, Carl Orff „Carmina Burana”-ja, Jean-Michel Jarre-tól az „Oxygene” és a „Equinoxe”, Andrew Lloyd Webber-től „Az Operaház Fantomja” vagy Vangelistől az „1492”.
S végezetül, ahogy ő fogalmaz életével kapcsolatban: „Mára semmise vagyok, csak egy díszes és izgalmas csarnok, amelyet a nagyérdemű és a fiatal muzsikusok időről-időre felkeresnek.”
[2005.07.03.]