A karácsony dalai csendültek fel Rhoda Scott és Varnus Xavér koncertjén

A két művész már jól ismeri egymás korábbi közös koncertjeikről, melyek a klasszikus orgona – Varnus Xavér – és a Hammond orgona, ma meg a hozzá tartozó Jazz – Rhoda Scott –   fúziójával új utakat nyitnak a hangszerek különbözősége által, és a műfajok keveredésével. Ezek a koncertek mindegyike érdekes újdonságokként szolgálnak az ilyen zenei csemegék rajongói számára. Sokat tévedni nem lehet, mert a hangszerének és műfajának nagyjai az előadók. A zenei kvalitás borítékolható.

Így volt ez a mostani koncerttel is. Azonban mégis különbözött az előzőektől, mert ez az este egyetlen behatárolt stílusú, hangulatú zenék köré épült, amely nem más mint a koncert időzítéséhez illeszkedő a karácsonyi ünnepekhez köthető dallamok. Minden elhangzott darab valamely módon ehhez az ünnephez kötődik. A Karácsony dalai csendültek fel mind a klasszikusok és az amerikai hagyományos, populáris, gospel műfajból. Az orgonákat kiegészítette még egy zongora, dob, és a karácsonyi dalok többségének részét képező ének kórus is, az énekes szólisták mellett.

A teltházas előadás közönsége nagyon jól érezte magát mely a tapsviharokon tökéletesen mérhető volt. A konferálás szerepét is Xavér vitte, és a rá jellemző „Xavéros” történetekkel és szófordulatokkal további élmény adalékkal szolgált a nagyérdeműnek.

A koncert szépen le is ment. Aztán ami a ráadásban következett na az már nem a kifejezetten a karácsonyra jellemző kissé negédes belágyult hangzás világ volt. Még akkor sem ha egyébként egy óriás klasszikus feldolgozásaként került a színpadra. A Bach; D minor toccata és fugue egy kigazi kiteljesedése volt a koncertnek. Ebben a darabban mindhárom orgonista játszott. Rhoda kezdte majd a vendég művészként szereplő fiatal tehetség Bárnkopf Balázs folytatta, és tőle vette át a játékot Xavér, majd Balázs, Rodha, hogy végül együtt fejezzék be kiteljesítve a darabot. A klasszikus darab eredeti hangzásában és jazz-be fordult részletekkel tűzdelt változata eljátszásánál úgy hergelték az orgonákat a szuper mély 20 hrz körüli mármár hallhatatlan, csak gyomor remegtető hangzások és érces crescendo-kal, hogy a közönség megérezhette az orgona erejét, és igazi dinamikáját. Egy új dimenzióba emelték az orgona irodalom remekét.

Az utolsó számként játszott lassú levezetés után a publikum andalogva távozott az arénából, szétfolyó mosollyal az arcán.

– endre –

[2016.12.22.]