Koop

A két stockholmi úr - Oscar Simonsson és Markus Zingmark - 1997-ben bukkant fel az európai zenei porondon, bár akkor még aligha volt sejthető, hogy tíz évvel később Svédország legmenőbb zenei exportcikkeként emlegeti majd őket a sajtó, hogy több százezer eladott lemezzel a hátuk mögött végleg bebetonozzák nevüket a koncert és fesztivál naptárakba. Az első album ambient hangzása - és viszonylagos sikertelensége - után a második korong, a Waltz For Koop szinte bombaként robbant a lemezpiacon. Vegyészi precizitással kikevert szívfájdítóan szép dalaik, a latin és szving egyszerre múltba révedő s közben tökéletesen mai vegyítése alaposan fejbe kólintotta az embereket, a lemezből 160.000 példány kelt el világszerte.

A Koop misztikuma a két hangminta zsonglőr bátor és ízléses játéka hangulatokkal és korokkal, zenéjükben ott a 30-as évek jazz dalainak világa ami helyenként észrevétlenül csúszik át house alapokra. A tökéletesre polírozott dalok mögött - és ez sokak számára meglepetés - hosszú hónapok kemény munkája áll, hiszen a lemezen hallható zene hangminta darabkákból áll össze egy sajátos egésszé, nincs dobos, vagy gitáros, aki játékával díszítené a kompozíciót. Kivéve persze az énekesek, mint Rob Gallagher (a Galliano és a Two Banks of Four frontembere, Richard Dorfmeister vagy Gilles Peterson házi MC-je), illetve a megkapó hangú Yukimi Nagano, aki képes a koncerteken, élőben is létrehozni ugyanazt a csodát mint a felvételen. Négy évnyi szünet után a 2006-ban megjelent Koop Islands című lemezükkel végképp bebizonyították, hogy a táncolható dzsesszben ők az egyik legizgalmasabb csapat kerek e világon.

[2008.03.13.]