A Stani Vajna által megálmodott projekt nu-roma stílusú zenét játszik, ami tulajdonképpen cigányzene elektronikus alapokra helyezve. Ez az elektronikus alap azóta még hangsúlyosabb, amióta kivált a dobos, a régi hegedűs és az egyik – általunk istenített énekesnő. Az új zenészek is megállják a helyüket, vérükben van a zene.

Stani pedig pont olyan amikor mulat, mint Dadan a Macsakajaj című filmben. A gesztusai, a ripacskodása is, Custurica nyilván mosolyog, ha látja. Nehéz visszaadni azt a hangulatot, amit ez a csapat egy koncerten tud nyújtani. Van abban valami gyermeki báj, amikor a bakancsos félmeztelen kigyúrt rocker mulat a tűsarkos cipőben jelen lévő plázacicával cigányzenére. A közönség énekelte a számokat, a zenészek pedig hálásak voltak. „A magyar publikum nagyon jó” mondta többször is aranyos tört magyarsággal a producer-bohóc. Másfél óra, átizzadt ingek, elfáradt lábak, röviden ennyi.

Ez volt a negyedik Koop koncertünk. Ez sem okozott csalódást. Ugyan kicsit furcsa, hogy nem a kedvenc japán énekesnőnk, Yukimi van már velük, de ha megszokja az ember a Joker-mosolyú új hölgyet, akkor semmi probléma. A zene nagyon jó, a stílus nu-jazz, nu-swinges. A zenekar változatlan, a dobos mint a legjobb svájci óra, csak dinamikusan üt. Van egy ütős is, aki néha harsonán is játszik. Vanegy bőgősük, aki hozza az elvárhatót, mostanában pedig egy gitáros is játszogat néha, amin egy kicsit meglepődtem, és eddig őt nem fedeztem még fel a zenekarban.

Egy marimbás, vicces hózentrógerrel amit az ingén kívül hord, és a két mágus Oscar Simonsson és Markus Zingmark. Ők az életre hívóik ennek a projektnek és tényleg mindent tudnak a zenéről. Most egy darabig biztos nem fogjuk őket újra hallani, mert stúdióba vonulnak és ezért nem fognak turnézni a következő fél évben biztos. Amit most hallhattunk tőlük az ismét maga volt a csoda. Nagyon sokan is voltak kíváncsiak rá, hogy miként tudják a skandinávok felforrósítani az amúgy sem hűvös balatoni estét.

Jelentem sikerült nekik. Hála az égnek – és a technikusoknak – a hangzással nem volt gond, minden szólt rendesen, érthetően, tisztán hallhatóan. Ami jelen esetben azért nagyon fontos, mert rengeteg kis finomság van szétszórva a zenéjükben, amik rossz körülmények között nem hallhatók. Az I see a diferent you is elhangzott, amit különösképpen kedvelek.

Hogy a két ráadásról ne is beszéljünk. Vicces volt, hogy amikor lejöttek a színpadról a zenészek, voltak akik odamentek a színpad oldalához, ahol a backstage volt és mutogattak a zenészeknek, hogy gyerünk vissza, nektek még jelenésetek van. S lőn: a zenekar a Koop Island Blues-zal jött vissza, amit a végén az egész közönség együtt énekelt a zenekarral.

Ezen egy kicsit meg is lepődtem, fogalmam sem volt, hogy ennyien ismerik a Koop zenéjét. Ez után még az abszolút slágerüket is eljátszották, a Come to me-t, nem kisebb sikerrel, mint az előzőeket. Végeredmény: egy olyan koncert, amihez jobb helyszínt nem igazán lehetett volna találni, műértő közönség, remek szórakozás.

 

Be szerettünk volna még jutni a Russkaja koncertre is, ami a Red Lounge sátorban volt, de ez a próbálkozás már az elején megakadt: nem fértünk be a sátorban. Ez mondjuk egy kicsit cinkes, mert miután vége van a nagyszínpadon az utolsó koncertnek és nem a Party Arénában akarsz megőrülni, akkor jó esélyed van arra, hogy így járj. Továbbra sem értem a sátor koncepciót a Balaton partján, de ez legyen az én bajom.

 

Fel a táncos cipőkkel és irány a Balatoni nyár!

Olvass tovább: Túl vagyunk a felén! - képes beszámoló a Balaton Sound 2. napjáról
Jamaikai aroma, könnycseppek és propaganda: Massive Attack a Soundon
Balaton Sound: Hasznos információ és az elmaradt fellépések