Ha vezettek már háztartást, tudják, mekkora felelősség, egy család mindennapjait elterelgetni. Minél többen vagyunk, annál nagyobb a felelősség. És annál nagyobb a lehetőség az apró-cseprő malőrökre. Ahogy az esélye is annak, hogy a végére mégse legyen olyan apró az a cseprő, egészen addig, amíg aztán végzetessé nem növekszik. Na most, ha mindez egy zárdában történik, ahol ugye sok-sok elhivatott nővér összezárva, kérem, az bizony könnyen megoldhatatlannak tűnő feladat elé állítja „Jézus mennyasszonyait”. Az egész egy (Vigyázz! Spoiler! – gomba)levessel kezdődik. És hát el tudják képzelni, hogy végződött. A túlélők, akik a leves-eset idején (Hozsánna!) épp „kiküldetésben”, kénytelenek megoldást találni az afférra. Talán egy jótékonysági esztrádműsor segítség lehet a temetésre elegendő pénz összegyűjtéséhez – így is tesznek hát. Szép lassan dalról-dalra kiderül, hogy bár ők már apácák, nem voltak ám mindig „azok”, és hogy bár látszólag mind hátrahagyták, azért a zárda előtt is volt élet. S hogy sikerül-e a tervük? Az nem is kérdés, na de, hogy hogyan?... annak már azért érdemes lesz velük utánajárni.