A jégmezőn is nyílik Százszorszép

Minden lemezbemutató szubjektív véleményt tükröz, azt, hogy írójából mit váltott ki. Nincs ez másként Papp Daisy Százszorszép címre hallgató lemezével sem. Előre szólok, hogy aki nem nyitott az érzelmekre, az most hagyja abba az olvasást…

Nem volt még ilyen, hogy ennyi ideig kelljen halogatnom egy lemezről a bemutatót. Ugyanis utoljára évekkel ezelőtt éreztem azt, amit most is. Akkor Csepregi Éva Intim percek című albumja láncolt le, most pedig Daisy. Egészen egyszerűen olyan hatást váltott ki, amelyet leírni nem lehet, vagy éppen nem mer az ember. A szívünk sokszor olyan, mint egy szív formájú jégmező.

Párhuzam, a borítón is

Kövezzenek meg érte, de ismét csak Csepregi Évával kell párhuzamot vonnom: Daisy éppen olyan arckifejezéssel mosolyog lemeze borítóján, mint Csepi a Szeress tovább válogatáslemezen. Érezzük, hogy velünk vannak, nekünk akarnak adni valamit, de nem csak önmagukból kiindulva, hanem valahonnan messziről. Én már tudom, a szívből, de nem akarok senkibe semmit sem belebeszélni… A fehér háttér nagyon jól illik a szőke hölgyhöz, elegáns a korong. A dalok felsorolása jól áttekinthető. Roppant dicséretes, hogy a szövegek megtalálhatóak a kis füzetben. Köszönetnyilvánítást sokat olvastam már, de úgy érzem, ennyire szívből jövőt, ennyire őszintét még soha. Valahogy úgy értelmeztem: útravaló, ahhoz a bizonyos jégmezőhöz, amelynek a közepén ott nyílik a százszorszép.

Nem háttérzene

Halk zene szól: rögtön a zenével együtt hallható az énekesnő hangja.Dallama latinos, érzéki és táncra csábító különösen a gitárszólóval a közepe táján, miközben egy vallomást hallhatunk. Kinek mi tetszik: egy konkrét emberhez, vagy csak egy ábrándhoz, de valakihez szól.

Az Úgyis tudom szinte mit egy pofon, úgy hatott. Az énekhang és a szöveg hangulata is azt sugalmazta nekem, hogy amit szeretnénk, azt a legtöbb esetben nem tudjuk megfogalmazni, mert félünk. Elsősorban magunktól. Pedig valaki mindig vigyáz ránk…

Egy csodás vallomás, – Ha kell – amelyben mindenki megtalálhatja azt, amelyet érzett már a másik iránt. Nem kifejezetten szerelmi vallomás, mindenki arra gondolhat, amire akar. A zongora remekül támogatja a hangulatot.

Fájdalmasan igaz a Nem hinném amely szintén a zongorára helyezi a fő hangsúlyt. Könnyen ragaszkodunk emberekhez. Néha túl sokáig. Azonban meddig lehet tűrni, meddig kell elviselni, hogy döntésünk minket és a hozzánk közel állókat is feleméssze?

Daisy irányt mutat

Új élet. Sokan sokszor megfogalmazták már, hogy tovább kell lépni, ha megrekedtnek érezzük az életünket. Daisy irányt mutat….

„Érted elvinném a felhőt hogy a nap mosolyát lásd…”. A vonósok és a szaxofon teszik szinte „légiessé” a felvételt. Minden szerelmespár jelszava lehetne a következő: „Érted nevetek és élek, egész életemen át...”

Várom a nagy őt. Mindenki várja az igazit, akiről nem tudhatjuk, hogy mikor fog az életünkbe betoppanni, de valahogy mindegyikünk erre vár, ezt akarja megélni. Csak kétségbe nem szabad soha esni.

Az album legpörgőbb dala, amely a country stílus jegyeit is magán viseli:Miért nem éreztem meg. Könnyen énekelhető. Miközben üt, arcpirítóan őszinte a szövege; S. Nagy István szerezte. Ám a dallamvilágával valahogy még ez az őszinteség is kissé habókosnak tűnik.

Az életünk. A zongora és a vonósok nagyon meghitté teszik a dalt, amely az egyik legcsodálatosabb dologról, az életről szól. A zongora is csak akkor szólal meg, ha valaki megszólaltatja. Mi is akkor létezünk csak igazán, ha valaki fogja a kezünk…

"Az élet tengerén fúj az erős szél"

Az élet tengerén sok minden érhet minket. Az egyik kedvenc dalom a lemezről. Soha nem tudhatjuk, mikor kapunk magunk mellé valakit, milyen helyzetben érkezik a segítség. Lecsendesíteni senki nem tudja a vihart, de a kormánykereket segíti fogni…

Nélküled: szaxofon szólóval kezdődik a felvétel, amelyről igazán írni nem is lehet, meg kell hallgatni sokszor, hogy átérezzük, mennyire igaz az, ami elhangzik benne.

Daisy zongorán kíséri önmagát – Megtettem mindent – amely számomra még személyesebbé teszi a nótát. Ha lehunyom a szemem, mintha nem is CD-ről szólna. Az énekesnő hangja ebben a legszebb.

Volt egy szerelem. Szerelemnek jönnek mennek, ez tény. De vannak olyan kapcsolatok, amelyek tovább élnek? Igen, most már hiszek benne… A zongora kissé vad, és számomra nyers hangja is valahogy ezt támasztja alá. Vannak érzések, amelyeket semmi sem szüntet meg.

Az utolsó dal, a Nem hinném (piano version), amely jobban tetszett, mint az „eredeti”. Ez is valahogy közelebb engedte az előadót, mintha itt a szobámban zongorázta és énekelte volna el ezt a nótát.

Érezni kell

Nincs elég hely, hogy mindent leírjak, ami eszembe jutott erről az albumról, amelyet Daisy és alkotótársai felébresztettek bennem. S talán nem is kell többet írni róla, mert azért a szívünk a miénk, s csak azt engedjük oda be, aki igazán megérdemli. Aki meghallgatja ezt a korongot, közelebb kerülhet a művésznőhöz. Kap tőle, s nem csak egy zenei igényességet. Egy egész életre kitartó útravalót, amelyet ha megfogadunk, akkor valami minőségi változás mehet végbe az életünkbe. Tudni kell nem könnyű eligazodni ezzel a térképpel sem, csak egy irányt ad. Lépegetni nekünk kell. Végig a szív alakú jégmezőnkön, amely bár hideg, de a közepén ott pompázik a százszorszép…

– Havassy Anna Katalin –

[2007.12.13.]