Tisztán csengő szépség – Taylor Swift új albuma

A tizenkilenc éves Taylor Alison Swift már korábban is megmutatta énekesnői és szerzői tehetségét, ám legújabb Fearless című albuma túlszárnyal korábbi sikerein is.
 

A country-pop fiatal hercegnője egy kedvesen szívhezszóló, ám cseppet sem csöpögős stúdió albummal gazdagította a zenei világot. Ahogy a kezemben fogtam az albumot, látszott, hogy már a külseje is a tartalommal harmonizál. Lekerekített, modernebb tok, könnyebb kinyithatóság. A borítón csak Taylor látható, a hátoldalon pedig a számok címei szolídan, egy enyhén barnás háttér előtt. Szelídséget, szerénységet sugall ez a fajta egyszerűség, amely egyben eleganciát is sugároz magából. A korong színben passzol a borítóhoz, és a különlegessége, hogy a hölgy kezéből szív alakot formál. A booklet tartalmazza a dalszövegeket, a közreműködőket, köszöneteket. Minden szöveghez külön oldal, külön kép tartozik. Igazán igényes.

Fontos megemlíteni, hogy Taylor Swift saját szerzeményeit adja elő, középmagas, nagyon szép, kellemes hangján. Az első szám a címadó Fearless rögtön a lány színes egyéniségét tárja fel, amely bizony átitatja az albumot teljes hosszában. Leginkább különféle impressziók alapján lenne leírható ez a könnyed, boldog nóta. Öröm, kavalkád, hangszertelítettség. Csak úgy tódulnak felénk a különféle hangzások.

A Fifteen a tizenötéves lányok bohókás, szerelemmel átitatott, érzelmes mivoltát adja vissza. A ráhangolódás megtörtént, Taylor hangja itt már teljes valójában megszólal. Olyan akár az első csók. Az ezt követő Love Story eleinte lassan indul, majd különféle zenei árnyalatokkal operál. Úgy érzem van lelke a dalnak. Szépen felveszi a ritmust, majd egyre jobban kiteljesedik, felébred, hogy aztán teljesen magával ragadjon és többé ne is engedjen el. Dúdolható, fülbemászó és olyan, hogy az ember ezután már képes megszokni a country-pop jellegzetes jegyeit és várja a folytatást. A Hey Stephen is ugyanúgy dúdolható, nem okoz csalódást, sőt, halkabb hangvétele miatt egy lazább, nyugodtabb szám, amely könnyen jó kedvre derít. Ezt követi a gitárszólóval induló White Horse, amelyhez pár taktus után a cselló is csatlakozik. Lassú, vigasztaló muzsika, rövid vonós szólóval. Rengeteg jó ötlet van a lemezen. A nyugalmasabb közjáték után a hallgatók várják az újabb felpörgetést, amit a You Belong With Me el is hoz számukra, egy lendületesen felépített, lüktető dalban, amelyben szinte vágyunk egy utaztató dallamra, és természetesen meg is kapjuk azt!

A következő passzusban a szintén dalszerző és énekes Colbie Caillat közreműködik egy kellemes track erejéig, amely szintén olyan akár egy jól kimunkált sláger. A lemez egyik legszebb száma. Ezt követően visszatér a kavalkád, a sokaság, a színesség. A lírai Taylort váltja a színesen csengő lendületes Taylor aki játszik a hangjával, annak terjedelmével és elhisszük neki, hogy tegnap volt a legszebb napja a The Best Day című számban. A Change, ahogy az elnevezése is mutatja, vált egy fokozatot, kicsit erőteljesebb stílust közvetít, mint a cd első fele.

Ha színekben próbáljuk kifejezni a korongot, akkor az első számokat világosakkal jelölhetnénk, vaj sárga, bézs, a második felét pedig telítettebb, erősebb színekkel, úgy mint a bordó, a tűzpiros vagy a mélykék. Az erősség aztán alábbhagy és a végére két lágyabb dal tűnik fel. Fülbemászó, dallamos, lecsillapodott számok, amelyek tökéletesen fejezik be ezt a remekművet. Így lesz kerek az album, van eleje és vége is.
Kétségkívül az év egyik legjobb albuma, eredeti, fülbemászó és nagyon kellemes perceket tud szerezni a hallgatóinak. Aki most ismerkedik a stílussal, annak egyszerre sok lehet, de több szeletben hallgatva máris könnyebb felvenni Taylor Swift ritmusát és ráhangolódni gyönyörűszép hangjára.

- george -

[2009.04.12.]