Leann Rimes "családja" egy lemezen

A country egyik leghíresebb képviselőjének, Leann Rimes-nek új albuma jelent meg, Family címmel. Ebben visszatér a kedvenc műfajához, de ugyanakkor remek lírai dalokból és sztárduettből sincs hiány.

Margaret Leann Rimes, ismertebb nevén Leann Rimes 1982-ben látta meg a napvilágot, a Missisipi állambeli Jacksonban, ám Texasban nőtt fel. Ezen talán senki nem lepődik meg, hiszen a country zene az, mellyel összeforrt az énekesnő neve. Még csak 26 éves, de egy jól sikerült filmnek köszönhetően az egész világ ismeri. A 2000-ben készült Sakáltanyában saját magát alakítja.

A film producere Jerry Bruckheimer volt, akinek olyan sikerek fűződnek a nevéhez, mint a manapság igen népszerű Helyszínelők sorzat, aztán a Pearl Harbour, a Karib-tenger kalózai, a Bad Boys, a Nemzet aranya, az Armageddon - csak hogy a legfontosabbakat említsem. Szóval egy profi producer, egy jó történet és remek zene. Azt hiszem így jellemezhető tömören a Sakáltanya. És persze a sikerrel, amit elértek vele, meg amit Leann köszönhet neki, hiszen ez volt számára az igazi áttörés. Ki ne hallotta volna még a Can’t fight the moonlight című nótát?

Ízléses és tüzes

Megjelent tehát a tizenkettedik albuma Family címmel. Nem hiszem, hogy csalódni fogunk benne. Visszatért a gyökerekhez: Texashoz és a countryhoz. Ez nem pop, nem dance, ez semmi más csakis country. Minden dalt ő maga írt, ami manapság dicséretre méltó dolog.

A borító ízléses, de a piros színnel egyszerre tüzes is. A hátoldalon az énekesnő ül felhúzott lábbal és mereng a messzeségbe, szerintem kifejezetten előnyös neki ez a beállítás.

A kis füzetben megtalálhatóak a dalszövegek a bónusz dalokat kivéve, és persze az elmaradhatatlan köszönetnyilvánítás.

A korong második dalát a Nothing better to do-t már hallani a rádiókban, televíziókban. Sőt magán az albumon is erre hívja fel a figyelmet egy kis matrica. Ám szerintem az első dal, a lemezcímet viselő Family is lehetett volna az, amellyel befuttatják az lemezt. Kellemes, jellegzetes, countrys és valahogy jó hallgatni.

Lassabb dalok is helyet kaptak, ennek legjobb képviselője a Fight. Lírai, romantikus, kellemes kis összebújós dal.

Az igazi country

Ezután jön pár igazi country: Good Friend And A Glass OF Wine, Something I Can Feel. Majd ismét lassabb nóták jönnek I Want You With Me és Pretty Things címmel, de szintén ezt a hangulatot idézi a lemez vége felé található What I Can Not Change is.

Aztán valami más, nehogy túl unalmas legyen, vagy egyoldalú, itt a Doesn't Everybody, aminek a hangzása keményebb, zúzósabb és nem is tartalmaz semmilyen Texast idéző dallamsort sem. A Nothing Wrong az előzőnek és a megszokott countrynak a keveréke. Kicsit rockos, de a két szám remek hangzása Marc Broussardnak is köszönhető.

A One day too long című felvételről Alicia Keys jut eszembe: az őt idéző zongora alap, a hajlítások, és valahogy az egész hangzás. A Til We Ain't Strangers Anymore szám külön említést érdemel. Nem csak azért, mert már a cd-tokon lévő matrica is felhívja rá a figyelmet, és nem is csak azért, mert Bon Jovival énekli duettben, hanem azért, mert egy remek dal.

Biztos vagyok benne, hogy a rádiók és persze a hallgatók is imádni fogják. Gyanítom azért is került fel duettben a nóta, hogy így a Bon Jovi rajongókat is behálózza, de azt hiszem ez egy jó ötlet volt. És nem csak őket fogja megnyerni, hanem a legtöbb embert, akinek tetszik Leann, a country, a jó zene, na és persze Bon Jovi.

– Pernyész Kitti –

[2009.01.04.]