Polyák Lilla és Homonnay Zsolt: "Megvárjuk, hogy a sors "beletuszkoljon” minket valamilyen helyzetbe"

- Mondtad, hogy zéró beleszólásod volt abba, mit fogsz énekelni. De azért tetszett a szerkesztők választása?

P.L.: - A Woman in love-ról azt gondoltam, hogy nagyon nagy szerencsém van, ha egyetlen dalt kapok a sorstól, és az pont ez. Nagyon betalált. De hogy ez pusztán a véletlen, vagy ennyire jól ítélték meg, hogy mit kell nekem adni, azt nem tudom. Talán az is közrejátszott, hogy ezt eredetileg is egy énekes-színésznő vitte sikerre. Mindenesetre nagyon jól összetalálkoztunk a dallal.

- A versenyszellem feléledt benned?

P.L.: - Hogyne, persze. Mindig az volt bennem, hogy a legjobbat teljesítsem, a legtöbbet kihozzam belőle, amit lehet és úgy előadjam, ahogy én gondolom. Azt elmondani vele, amit én szeretnék. Azt hiszem, hogy ez sikerül. Erre utal, hogy ennyi ember megszavazta a bizalmat nekem és hogy ezt gondolták a legjobbnak. Azzal együtt, hogy bár itt előadók versenyeznek, ez a dalok versenye is. Valljuk be, nem tudtam volna akármilyen dallal nyerni. Kellett hozzá az említett összetalálkozásunk, illetve az, hogy az adódó lehetőséggel tudtam élni.

- A műsor sikere után került szóba egy esetleges lemez elkészítésének lehetősége, és akkor kezdett kialakulni a koncepciója, vagy otthon már régóta hevert a fiókotokban jó néhány dal amely csak a kitörési, megmutatkozási lehetőségre várt?

H.Zs.: A kettő együtt igaz.
P.L.: - Évek óta szerettem volna egy szólólemezzel megjelenni. Ez volt az egyik dolog, amivel folyamatosan falakba ütköztem. Mindig azt mondták a kiadók, szeretünk, ismerünk, tudjuk, mit tudsz, de nem lehet ma női előadót befuttatni. Haldoklik a lemezpiac, nem lehet eladni, nincs annyi pénz, hogy ezt most felfuttassuk.

- Hiába van neved a szakmán belül, a nagyközönség számára nem vagy elég ismert. Ilyen visszafogott elutasításokban volt részem. Lassan már fel is adtam. De közben azért készültek dalok. A CD-n szereplő Lara Fabian feldolgozásokat például nagyon szeretem és Adagio koncerteken korábban is énekeltem már. Aztán a döntő után egy héttel csörgött a telefon és a Sony Music Kiadó megkeresett azzal, hogy a szólóalbum talán még mindig túl bátor ötlet lenne, de egy duettre szívesen beneveznének.

- Az alap koncepció tehát az volt a kiadó részéről, hogy így egymást erősíthetnétek.

P.L.: - Kompromisszumot kellett kötnünk. Igazából mi nem akartunk sem duettlemezt, sem musical lemezt csinálni. Végül megbeszéltük, hogy legyen ez egy olyan közös album, amin legyenek duettek és szóló megnyilvánulások is, fele-fele arányban. Ez a lemez ne a musicalről szóljon, hanem másfajta ambícióinkról.
H.Zs.: - Vagy ott van például a Billy Joel Honesty című dala, amit egyszer Bécsből hazafelé úton hallottunk a rádióban mintegy 10 évvel ezelőtt. Felkaptuk a fejünket, hogy mi ez? Olyan volt, mint egy melodikus Elton John szám. Nagyon nagy ívűt énekelt benne az előadó. Ugyanaz a refrén kicsit mindig más hangszínen szólalt meg, mintha két férfi énekelt volna benne. Aztán szinte el is felejtettük, de időről időre azért felemlegettük.
P.L.: - Tudod, ez az a fajta szám, amit meghallasz elsőre és egyből megdobogtatja a szíved, a bőröd alá mászik. Én hiszek a sorsszerűségben. Így az sem lehetett véletlen, ahogy évekkel később megláttam a TV-ben. Egyből kiabáltam is, hogy „Gyere, gyere, ott van a dalunk!” Megtaláltuk tehát, Zsolt megírta rá a szöveget és elsőként kaptuk meg rá a jogot. Ezek mind jelek, hogy ez most jó, hogy ezt kell csinálni.

- Ennek apropóján kezdtél el szöveget írni, vagy már egészen kisgyermekként tűzoltó, katona ÉS novellista akartál lenni?

H.Zs.: - Középiskolában volt egy együttesünk. Persze próbáltunk magunknak is írni számokat, de e mellett állandóan verseket zenésítettünk meg. Nagyon sok verset olvastunk. Az egyik srác az együttesből kifejezetten költőnek készült, később jelent is meg verses kötete. Én pedig újságot szerkesztettem a gimnáziumban és állandóan novellákat írtam, meg persze mindenféle cikkeket. Na és persze dalszövegeket és zenéket a gitárhoz. Aztán ez abbamaradt a színház kapcsán. Illetve annyiban mégsem, hogy a Színművészetin jeleneteket írtunk, rendeztük, átdramatizáltuk a darabokat. De ebből nem lett semmi komoly.

- Aztán 4 évvel ezelőtt, amikor elkezdtük összerakni az Adagio-t, az első demo felvételhez, amit a kiadó számára készítettünk én írtam a szöveget. Próbáltunk egy olyan anyagot összeállítani, amiből eldöntheti, érdemes-e a formációval foglalkozni. Összejöttünk, próbáltuk a szólamokat összerakni és azon bajlódtunk, hogyan lehet az angol szöveget a dallammal összehozni. Ekkor mondtam, hogy ezt hagyjuk, ez így nem lesz meg, én holnapra hozok egy magyar szöveget. Tök mindegy, milyen, csak egy demo szöveg, tanuljuk meg magyarul és kész. Ne erre koncentráljunk, ne az angol kiejtésen menjen el a dolog, az énekléssel foglalkozzunk.

- Megírtam a From Sarah With Love című számnak egy fiúsított változatát és másnap azt énekeltük. (Ez lett az Én gondolok rád című Adagio szám – a szerk.) Aztán a szöveggel már nem is foglalkoztunk. Csak később, amikor felmerült, hogy milyen jó ez a szám, és hogy felkerülhetne a lemezre, kérdezték hogy honnan a szöveg. Ja, mondtam, azt én írtam. Hogy mikor? Tegnap este, aztán még délelőtt kijavítgattam. Miért, olyan jó??? Aztán onnantól elindult a dolog... Az Adagio lemezeire a szövegeket én írtam és az is egyértelmű volt, hogy a mi közös lemezünkhöz is én fogom a közös életünkből, élményeinkből, tapasztalatainkból származó gondolatokat a dalokban megfogalmazni.

- A lemez hangulata a Ti hangulatotok, vagy meghatározásra került egy célcsoport, akihez igazítottátok a dalokat?

P.L.: - A kiadó részéről persze mindig van egy célcsoport meghatározás, hogy kinek fog a lemez szólni. De szerencsére mi teljes mértékben csinálhattuk azt, amihez kedvünk volt, szabad kezet kaptunk. Én elmondtam, hogy melyik szólókat szeretném feltétlenül elénekelni. Zsoltnak egészen másféle szólói vannak, valamint meghatároztuk, melyek lehetnek azok a duettek, amelyek hangfajilag megfelelnek. Kérdés volt, hogy alkothat ez egységet. Aztán összeraktuk, és egyszer csak összeállt egy jó masszív anyaggá.
H.Zs.: - Nagyon sokat számítottak a hangszerelések, azzal tudtunk játszani. Az egyik helyen úgy éreztük, egy kicsit több vonós kell, míg máshol esetleg egy is rockos hangzás.
P.L.: - Szinte meglepődtünk, hogy a végén milyen jól egységbe került az egész. Most van egy íve, egy felépítése a lemeznek. Anélkül, hogy határozott koncepció lett volna benne. Sokkal inkább a mi akaratunk, vágyaink kerültek előtérbe és ebből alakult ki a végeredmény.

- Mennyi idő alatt?

H.Zs.: Nagyon gyorsan készült a lemez. A felkérés januárban jött és március 16 volt a leadási határidő. Szinte hisztérikus tempóban kellett dolgozni, hisz szűk két hónap állt a rendelkezésünkre.

- A csapatot Ti állíthattátok össze? Tudtátok, hogy kivel szeretnétek dolgozni, és ezen a téren is szabad kezet kaptatok?

P.L.: - Igen, ebben mi dönthettünk. Ehhez kellett a mögöttünk álló három Adagio lemez. Így már tudtuk, hogy mi merre hány méter.
H.Zs.: - Csináltunk három CD-t és egy DVD-t az Adagio-val. A szövegírás mellett mindig ott voltunk a felvételeken. A keverésen és a master elkészítésén is. Így most, amikor januárban leültünk a kiadóval, azt mondtuk, jó, de ezt csak akkor tudjuk vállalni, ha onnantól, hogy most, ha kimegyünk az ajtón, azonnal elkezdhetünk dolgozni rajta. Mindenki teszi a saját dolgát, de én szeretném az egészet összefogni, kézben tartani, mert ennyi idő alatt arra nem lesz sem idő, sem energia, hogy mindenki párhuzamosan kommunikáljon valakivel.

- Csak úgy működhet a dolog, ha minden egy pontban fut össze, mindenki velem kommunikál. Én hadd kérjem fel a hangszerelőket, a keverést, meg fogom írni időben a szövegeket, el fogom intézni a stúdiót, oda fogunk menni időre, fel fogjuk venni. Szerencsére ők is azt mondták, ez így nagyon jó, mert sok bába közt elvész a gyerek.

P.L.: - Aki nem csinált még ilyet, az nem tudhatja, hogy mennyire szét tud menni egy ilyen dolog. Mi az Adagionál éltük meg ezt (Lilla volt az Adagio lemezek hangfelvétel vezetője – a szerk.), ahol ezek fél évek voltak. Ehhez képes most szinte euforikus érzés volt az egész munka. Ez az, amikor azt érzed, hogy jó csillagzat alatt születik valami. Ennek így kell lennie, valami miatt mindenki egyként akarja és egy felé húzza a szekeret. Hihetetlen olajozottan ment minden a kiadóban is, a jogokat is sikerült időben megszerezni. Gyors munkatempóban, mégis minőségi anyag készült.

[2009.05.10.]