— Olyan dzsessznagyságok, mint Chick Corea és Pat Metheny többször nyilatkozták, hogy Bartók a kedvenc zeneszerzőjük. Kodály hatása szintén világméreteket öltött. Önt is méltán nevezhetjük a magyarság zenei nagykövetének. Hogyan értékeli a mai Magyarország helyzetét a (komoly)zene világában? — Én csak szeretnék beállni a sorba, mert Magyarország rendkívül nagy zenészeket – zeneszerzőket (Bartók Béla, Kodály Zoltán, Ligeti György, Kurtág György, Eötvös Péter, Petrovics Emil, Szokolay Sándor), operaénekeseket, karmestereket – adott a világnak. Szeretném tovább fenntartani, hogyha azt mondják, magyar zenész, akkor az már egy nívót jelent. Rengeteg kiváló zenész, zenekar van, a zenei képzés még mindig nagyon jó Magyarországon, ami szerintem minősít. Remélem, hogy lesznek, illetve egyre többen lesznek olyan tanítók, akiktől van – nemcsak szakmailag, hanem erkölcsileg is – mit tanulni, és ezek legyenek megbecsülve. Az tarthatatlan, hogy valaki, aki a jövő generációját okítja, neveli, napi gondokkal küzdjön. Komolyan mondom, ez bűn a jövőre nézve.
— Egy feltörekvő, magyar, fiatal tehetséget milyen tanácsokkal vértezne fel? — Ott kezdem, hogy nincs egyszerű helyzetben. Jelentős kitartás és szorgalom, sok szerencse, ugyanakkor nagy alázat kell hozzá. Ha valaki csak törekvő, csak a másik hátán akar előre jutni, azt nem tartom jó művésznek, mert talán több benne az akaratosság, mint az alázat a művészet iránt. Ez egy szolgálat, amilyet egy orvos vagy egy pap is teljesít.
— A zene gyógyító hatásáról miként vélekedik? Feltételezem, vannak ebbéli tapasztalatai. — Okvetlenül. Főleg, amikor úgy érzem, már semmi nem segíthet. Az ember néha sötét lyukban érzi magát; ilyenkor oda kell ülni a zongorához, gyakorolni, zenével foglalkozni. Az éneklés különben is egy érdekes dolog: az ember örömében énekel. Örömforrás, ahogy kitágul a tüdő, a mellkas.
Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.
— Fiatal kora ellenére, a világ legnagyobb színpadain elénekelte az operairodalom – hangjának megfelelő – gyöngyszemeit. A Pannon Dalokkal újabb ösvényt taposott ki. Merre viszi tovább az útja? — Maradok az operánál, de ilyen kis kirándulások biztosan lesznek még. Szeretnék Frank Sinatra-dalokat énekelni. Nagyon jó zene, ami szintén zenekarral hangzik el, és – romantikus alkat lévén – nekem sokat ad.
— A muzsika, gondolom, folyamatos energiatöltetet biztosít. Mégis, a boldogság teljes spektrumának van-e olyan íze, amelyet még szívesen megkóstolna? — A boldogság múlandó, de nagyon szép. Azt hiszem, az a fontos, hogy meg tudjuk látni, hogy nyitottak legyünk rá, hogy mindenhez úgy álljunk hozzá, hogy az megmutathassa a boldogságoldalát. Ehhez okosnak és odaadónak kell lenni. Van, amikor ott van előttünk, és egyszerűen nem látjuk meg. Szerintem az ember pillanatokra boldog; de ha már órákra, sőt, napokra, akkor nagyon hálás lehet az égnek.
Hallgasd meg a Pannon Dalok Szerelmesdalok-blokkját
Hírek
