Százszázalékos nézőszám a Pécsi Tavaszi Fesztiválon

Rendkívül nagy érdeklődés kísérte az Európa Kulturális Fővárosa évad első kiemelt rendezvényét, a Pécsi Tavaszi Fesztivált. A hét elején véget érő csaknem egy hónapos programsorozat belépőjegyeinek többsége már a fesztivál első napjaira elkelt, az összes koncert és előadás telt házzal futott. A közel 9000 néző kitüntető figyelmét a legszínvonalasabb hazai és nemzetközi produkciók vonzották.

Szemmel láthatóan a fellépők is meglehetősen jól érezték magukat. Richard Bona elismerő, átszellemült arckifejezését látva, talán a legszebb pillanatai között őrzi majd emlékét, mikor a közönség felkérés nélkül továbbdúdolta az általa jazz-be hajlóan feldolgozott Kis kece lányom című népdalt. A magyarok iránti nagy szeretetét többször hangsúlyozó basszusgitáros mókamester ámulatba ejtő zenei és énektehetségével szerzett életre szóló élményeket.

A Mezzoforte és a Matt Bianco koncertjein a hallgatóság nem sokáig bírta ülve, a PTE ÁOK aulája igazi 80-as évekre emlékeztető tánctérré alakult. A Jazz Hétvége egyik legnagyobb sztárja, a „Hammond-orgona királynője”, a több mint 70 éves Rhoda Scott fiatalokat zavarba hozó frissessége is hosszú, örömteli ovációtól hangos vastapsot kapott. Az afro-amerikai élő legenda a sztenderdek, a gospel és a spirituálék, valamint a blues világának varázsát idézte. A finom, füstös, elegáns vokális jazz-t Harcsa Veronika vitte tovább. Hozzá hasonló tündéri jelenlétével, egy másik zenei műfajban Szalóki Ági remekelt. Szintén a népzenei vonalat erősítette Rost Andrea, aki a maga nemében különleges, interkulturális produkcióval érkezett: a nagy várakozásokkal övezett operaénekes művésznő ezúttal magyar, cigány és zsidó népdalokat adott elő, kiváló muzsikusok és Bognár Szilvia társaságában.

A Pécsi Bazilikának egyedi atmoszférája adott otthont több alkalommal a Pannon Filharmonikusok hangversenyeinek, illetve két csodálatos énekegyüttesnek, a pécsi UniCum Laude és a brit The King's Singers formációnak. Utóbbiak sem először léptek fel Pécsett, de az angyali hangok a megszentelt térből ismételten földöntúli magasságokba emelték a hallgatóságot. Honfitársaik, a londoni Globe Színház zenészei, humorral gazdagon fűszerezett műsorral zárták a fesztivált.

A táncprodukciók közül a tegerentúli Bill T. Jones és Arnie Zane kortárs balett előadásának egészen halk, intim mivolta is szokatlan élményekkel ajándékozott. A táncosok csendben előadott modern mozdulataikhoz az egyre szaporább, majd ismét lassuló lélegzetvételük ritmusa adta a zenei aláfestést. Egészen más, színesen pergő, vidám forgatagával lenyűgöző előadást nyújtott a magyar folklór egyik autentikus képviselője, a 55 éves Mecsek Táncegyüttes. A hat generációt felvonultató jubileumi est az óriási érdeklődésre való tekintettel másodszori ismétlésként kerül a közönség elé május 3-án.

fotó: Tóth László

[2010.04.18.]