Kurtág György

1926. február 19-én született a romániai Lugoson (Lugoj). Zenei tanulmányait 1940-től Temesváron folytatta, ahol a Bartók-tanítvány Kardos Magdától vett zongoraórákat és Eisikovits Maxtól zeneszerzést tanult. 1946-tól a budapesti Zeneakadémián Kadosa Pálnál zongorát, Veress Sándornál, majd Farkas Ferencnél zeneszerzést, Weiner Leónál kamarazenét tanult. 1951-ben a zongora és kamarazene tanszakokon, 1955-ben pedig a zeneszerzés tanszakon szerzett diplomát. Ugyanebben az évben, majd később 1969-ben másodszor is, Erkel-díjas lett. 1957 és 58 között Stein Marianne-hoz járt Párizsban, és a Conservatioire-ban pedig Darius Milhaud és Olivier Messiaen óráit látogatta.

1960-tól 68-ig az Országos Filharmónia korrepetitora, 1967-től a Zeneakadémia zongora-, majd kamarazene-tanára.

1971-72-ben egy évet Nyugat-Berlinben tölt a DAAD Művész- programjának keretében.

1973-ban Kossuth-díjat kap, 1985-ben pedig a Francia Köztársaságtól az Officier des Arts et de Lettres címet.

1986-ban nyugdíjba megy a Zeneakadémiáról, de 1993-ig tovább tanít ott korlátozottabb óraszámban.

1987-ben a müncheni Bajor Szépművészeti Akadémia és a Berlini Művészeti Akadémia tagjává választja. 1993-ban a Grabstein für Stephan és az Op. 27. No. 2 (Kettősverseny) kapja a Pierre Monacói Hercegi Alapítvány zenei díját. Ugyanebben az évben Herder-díjjal (Hamburg) és Feltrinelli-díjjal (Róma) tüntetik ki, és két évre meghívást kap a berlini Wissenschaftskolleg-be. Berlinben szoros munkakapcsolatba kerül a Filharmonikusokkal és Claudio Abbadóval, nekik komponálja a Sztélé Op. 33 című nagyzenekari művet.

1994 két újabb elismerést hozott számára: az osztrák kormány európai zeneszerzőknek járó díját és a Denis de Rougemot-díjat az Európai Fesztiválok Szövetségétől.

1995-ben Bécsben él és komponál, és mesterkurzusokat tart a Konzerthaus-ban.

1996-ban az életművéért újra Kossuth-díjjal tüntetetik ki itthon. Még ebben az évben meghívást kap kilenc holland zenei intézménytől és Reinbert de Leeuw-tól, hogy két évre Hollandiába költözzön dolgozni és tanítani.

1998-ban az osztrák állam kitünteti az „Österreichisches Ehrenzeichen”-nel, és az Ernst von Siemens Stiftung azévi nagydíjával. Újabb évet tölt a berlini Wissenschaftskolleg vendégeként, majd 1999-ben Párizsba hívja két évre az Ensemble Intercontemporain, a Conservatoire, a Cité de la Musique és a Festival d’Automne. Ugyanebben az évben a Tudományért és Művészetért Rendbe választják Berlinben, és egy évvel később a New York-i John Cage-díj kitüntetettje.

2001-ben beválasztják az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémiába tiszteletbeli tagnak, ugyanebben az évben kapja meg a Hölderlin-díjat is a Tübingeni Egyetemtől.

2002-ben a Kurtág házaspár tartósan fiuk, unokáik közelébe, Franciaországba költözik, változatlanul fenntartva a budapesti otthonát, és gyakori személyes jelenléttel ápolva a hazai szakmai-baráti kapcsolatait. Ebben az évben szervezi az eddigi legnagyobb nemzetközi Kurtág-rendezvényt a londoni South Bank Centre és a Royal Academy of Music.

2003-ban Kurtág megkapja a dán Léonie Sonning zenei Díjat, ebből az alkalomból mutatják be a ...concertante... Op. 42-t hegedűre, brácsára és zenekarra. A bemutatót rövid időn belül követik a különböző európai, amerikai és japán bemutatók, és 2005-ben ennek a műnek ítéli a Louisville-i Egyetem a Grawemeyer Díjat.

Két jelentős mű kerül befejezésre 2005-ben: a Hipartita Op. 43 Hiromi Kikuchi hegedűművésznő részére, aki ősszel Berlinben és Amsterdamban bemutatja a – Berliner Festspiele és a holland VARA rendelésére – készült művet, és elkészül negyedik vonósnégyese Six moments musicaux Op. 44 címmel, melynek bemutatója Budapesten lesz 2006-ban.

[2006.03.17.]