Még ma is friss és ropogós - John McLaughlin Budapesten

Pár napja, este felé jött egy üzenet a twitteren, hogy „készen Budapestre menni” John McLaughlin-tól érkezett a tweet egy fotóval kísérve melyen négy pofa áll egy autó nyitott csomagtartójával a háttérben. Ezek voltak ők…

A fotón John McLaughlin gitáros, Gary Husband billentyűsök és dob, Étienne Mbappé basszusgitáros, Ranjit Barot dobos volt. Gondoltam, hogy is van ez? Semmit nem hallottam erről a koncertről a magyar utcákon, se egy plakát, se egy program füzet ahol legalább kiemelve értesülni lehetett volna erről az eseményről. Ez valahogy kimaradt, vagy nem vettem észre hogy hónapokig aludtam?

No mindegy, gyorsan csodával határos módon sikerült megszervezni szuper kolleginánk hathatós intézkedése nyomán, hogy ott lehessünk. Fotó az jött össze, ezért a képi illusztráció. Telefonos fotó is csak az aláíráson készült…

A koncertről röviden: frenetikus. Bővebben; egy körülbelül teltházas nézőtérrel nagy várakozással indult. Besétál John, követve a többiektől, mondott néhány szót és végre négy év után újra itt Budapesten állt a színpadon. Ezúttal egy Mahavishnu projecttel pattintott bele a húrokba. Vissza évtizedeket, röpülünk, a szemünk elé belibbenő lemezborító emlékképek mögül nézzük hallgatjuk, ahogy játszanak. Feltolul fiatalabb korunk, a lemezjátszók és kazettás magnók előtt ülve hallgatva azt, ami most betölti a termet.

Egészen magával ragadó élmény, mert olyan a zene mint akkor, csak valahogy mégis friss. De mi tartósította? Mi lehetett az az anyag ami ilyen tökéletes munkát végzett? Végül is egyetlen lehetséges következtetést lehet megállapítani, hogy még pedig a  gondolat ami a zenét szülte. Egészen megdöbbentő szembesülni azzal, hogy valami 45 éves és ma is friss. De annyira friss mint egy üde alma a fáról.
Zseniálisak mindannyian, ahogy ránk zúdítják mindezt.

John McLaughlin Miles Davissel játszott, ami nem ma volt... S most a 17. sorból nézve elhinném, hogy 15 évvel korábban vagyunk, vagy körülbelül 2000-ben. Ahogy játszik, ahogy viselkedik, ahogy mozog: semmi változás a vitalitásában.  Megdöbbentő, ezt a fazont nem fogja a kor. Egész hihetetlen! Nem fakul, ahogy játszik és amit játszik mert mai, friss, szupra virtuóz, ahogy akkor volt, és modern mint akkor volt. Ma is az. Ez a McLaughlin féle progresszív fúziós jazz vele együtt – hála Istennek – nem tud elfakulni.

A koncert valóban frenetikus élményt nyújtott. A Gary Husband aki billentyűkön és dobokon is játszott, zseniálisan. A „kesztyűs basszus gitáros” ugyanis kesztyű van rajta, mind a két kezén és abban játszik. Na meg a szintén elképesztő indiai dobos, olyan új egységet hoztak mely ezúttal még egy lapáttal hozzátett ennek a zenének az időtlen értékké válásához.

Volt egy ráadás, állva tapsolás és mi sem bizonyítja még jobban a sikert, hogy az CD-DVD-póló árusításos dedikálás, hosszan kígyózó sorban állást és órás programot jelentett és ezt láthatóan a Mester is élvezett. Csak jönne sűrűbben.

– Endre –

[2017.03.05.]