Amerikai rockfesztivál hangulat volt a Barba Negra Trackben
A mai rockzenei élet egyik legjelesebb képviselője, a Stone Sour adott koncertet Budapesten, a Barba Negra Trackben. A szabadtéri szórakozóhely egy pillanat alatt megtelt. Az előzenekarként fellépő Nothing More elképesztően izgalmas, pörgős, látványelemekkel felturbózott játéka utána, a Stone Sour show-ja jóval könnyedebbnek hatott. Sok közös éneklés, néhány keményebb, zúzósabb dallam, és Corey Taylor imádata jellemezte a hétfő esti koncertet.
Ritkán van alkalom arra, hogy olyan világhírű amerikai rock zenekarok lépjenek fel egy budapesti, szabadtéri szórakozóhelyen, mint a Stone Sour és a Nothing More. Az, hogy egy világhírű amerikai rock együttes zúzott a Rákóczi híd lábánál, már abból is érezhető volt, hogy eddig soha nem látott embertömeg gyűlt össze Budapest egyik legnagyobb nyitott szórakozóhelyén. Egy gombostűt nem lehetett elejteni, olyan hatalmas volt a tömeg, az 5000 fő befogadására alkalmas, fővárosi szórakozóhelyen.
A bulit a Nothing More névre keresztelt amerikai progresszív rockot játszó banda nyitotta, akik alaposan fel is tüzelték a Corey Taylorra váró rocker sereget. Konkrétan olyan eredeti, és izgalmas showt nyomtak a basszusgitárral és a dobokkal, amilyet még nemhogy magyar, de külföldi előadóktól sem láttam.
A Nothing More rock varázslata és egy rövid átszerelés után a húrok közé csapott a Stone Sour is. Figyelemreméltó volt látni ezt a hatalmas éljenző tömeget, különösen annak fényében, hogy 2006-ban még - állítólag érdeklődés hiányában - elmaradt a mára világhírűvé vált banda koncertje. 12 év után azonban újra koncertet hirdettek meg Budapesten, ahol most egyszerre énekelte több ezer ember a Pókember betétdalaként népszerűvé vált Bother című számukat is. Vitathatatlan tehát, hogy a Stone Sour, ami annak idején még Corey Taylor "hobbizenekarának" tűnt a Slipknot mellett, mára a világ egyik legünnepeltebb rock bandája lett.
Corey elképesztő energiával vette birtokba a színpadot. Néhányszor meglocsolta a kimelegedett közönséget pár flakon vízzel, ami még jobban felpörgette a tömeget. Corey Taylornak egyébként is különleges kisugárzása és energiája van. Egyszerűen magára vonja a tekintetet, képes magával ragadni akár több ezer figyelmét is, és elképesztő energiákat tud megmozgatni a színpadon. Ilyen egy igazi frontember. Emellett persze a zenekar többi tagjai is egészen egyedülálló teljesítményt nyújtottak. Érdekes és izgalmas kontraszt volt a gitáros, Josh Rand visszafogott, elegáns, csokornyakkendős megjelenése a színpadon a többiek között, de az ő jelenlétének a színpadon éppen ez adja a pikantériáját. Számomra ő egy jelenség, számomra ő azt a kettősséget képviseli, ami minden emberben benne van. A társadalmi elvárások, az elvárt viselkedés tükröződik a megjelenésében, játékában pedig a lélek szabadsága. Közben persze voltak nagyon szórakoztató pillanati is. Például, amikor a Song3 alatt poénból rácsapott a basszer, Johny Cow fenekére.
A basszusgitáros és a másik gitáros Christian Martucci játéka is végig nagyon látványos volt. Látszik, hogy mindegyikük profi abban, amit csinál. Mindenből annyit kaptunk, amennyi pont elég ahhoz, hogy minden tökéletesnek hasson. A banda mögötti kivetítőn például végig csak a zenekar logóját láthattuk, ellenben nem volt hiány pirotechnikai elemekből, és az énekes is többször kilőtt a közönségbe néhány ezer konfettit, egy óriási fegyverre emlékeztető hatalmas konfetti ágyúval.
A játékidő meglepően rövid volt, gyakorlatilag negyed órával tíz előtt véget ért a koncert (körülbelül 75 percet játszottak), de még így is teljes értékű buli volt. Minden ismert számukat eljátszották, tulajdonképpen csak a House of Gold & Bones – Part 2 című albumukról nem hallhattunk semmit élőben. A magyar rajongók teljesen odáig voltak az amerikai rock sztárért, láthatóan megvolt a kémia Corey és a közönség között. Így nem is lepődtem meg azon, hogy mindjárt a buli elején felrepült egy fekete kebelemelentyű (melltartó) a színpadra, amit Corey a rock sztárok jellemző lazaságával a fejére is húzott.
Bár a zenekar minden tagja elég nyúzottnak tűnt, hamar bele lendültek a buliba, és az mindenképpen a javukra írható, hogy figyeltek a közönségükre. Egy srác ugyanis rosszul lett a tömegben, a térdkalácsa kiugrott a helyéről és összeesett. A basszusgitáros észrevette, jelzett a többieknek és a zenekar azonnal megállt, majd mikor látták, hogy a fiú jó kezekben van, és nincs nagy baj, újra a húrok közé csaptak. Profin és emberi módon kezelték a helyzetet, amiért még nagyobbat nőttek a szememben.
Persze a buli alatt azért rengeteg emlékezetes, libabőrös pillanat volt. Sok-sok együtt éneklés és katarzis, mégis talán a rövid játékidő, vagy a hely túlzsúfoltsága miatt, maradt bennem egy kis hiányérzet a buli után.
Setlist:
Intro: Blues Brother's
Whiplash/Zero
Knievel
Hount me/30-30
Bother/Tired
Cold Reader/Get Inside
Rose Red
Scars
Song 3/Through Glass
RU486
Fabuless
Hírek
