Megnéztük! C'EST LA VIE - bemutató a Pinceszínházban

 Gregg Opelka amerikai musicalszerző zenés játékát 2004-ben fordította le Galambos Attila. A darabot Méhes László rendező gondolta újra, a bemutató 2019. október 4-én volt a Pinceszínházban.

Zeneileg egy csodálatos időutazáson veszünk rész, egészen az 50-es évek Párizsáig repülünk vissza, egy Montmartre szélén lévő lerobbant orfeumba, de a gondolatiság, melyet közben kapunk az minden korban aktuális és örök. A női szerelemről van szó és az önmegvalósítás vágyáról.

Fatiguée (Polyák Lilla), a hajdani színésznő és Dominique (Juhász Réka) az egykori balett táncosnő minden este együtt lép fel ezen a hervasztó helyen. Edith Piaf sanzonokat énekelnek, közben arra vágynak, hogy saját műsorukban mutathassák meg magukat. Hűséges zongorakísérőjük Jean-Paul-Pierre (Gebora György) már meg is komponálta a számukra testhez álló, pikáns dalokat. De vajon győzhetnek-e a lányok az orfeum tulajdonosa felett? Megvalósulhat-e ez a szerény kis álmocska?

Azt hiszem jutalomjáték ez a darab egy színésznőnek. Kamaraszínházi körülmények között, néhány méterre csupán a nézőktől, sőt őket is játékba vonva a színész mesterség minden lényeges elemét fel lehet vonultatni. Csodaszépen énekeltek, mind Polyák Lilla mind Juhász Réka, és megrázóan szép monológokat hallottunk tőlük.

Az eredeti darabhoz képest rövidebb lett az előadás, Méhes László megtartotta a cselekmény fő pilléreit, de egy lendületes, széles érzelmi skálán mozgó sodrást adott neki azzal, hogy a lányok élettörténeteit emelte ki. A sztorikat rövid dialógok vezetik fel, majd tartozik egy-egy monológ is az emlékhez, ami dalba folyik át. Nagyon szép és megrázó momentumok ezek a női sorsból, melyekben bárki magára ismerhet. A szöveg olykor nyers, de nagyon is valóságos, máskor kacagóan vicces, vagy szívfacsaróan fájdalmas.

Pont, mint a dalok. Az előadás zenei vezetője Gebora György, ő szereplője is a darabnak (Jean Pipi), óvó figyelemmel ő kíséri zongorán a lányokat. Szereplőként pedig utolsó mondatával megkoronázza az előadást.

A takarásban Kaboldy András, Kovács Norbert, Szendőfi Balázs, Tisza Miklós dolgozik a zenei kíséretben.

Rózsa István (díszlettervező), Horváth Kata (jelmeztervező), Kispál Anita (koreográfus) munkája nem vonja el a figyelmünket a gondolatiságról, inkább szépen kiegészíti azt.

Méhes László a premier után úgy értékelte, hogy egy nagyon koncentrált és építő próbafolyamatot éltek meg. A művészek közt barátság szövődött. A közönség reakcióiból pedig úgy érzi, megérinti őket az előadás, értik a humorát és átérzik keserűségét.

A személyes tapasztalatom is ez volt. Minden hangot, dalt szerettem. Szerettem a színészi játékot, feldühített, ami a lányokkal történt, átéreztem a szereplők kiszolgáltatottságát. A keserédes jelenetek ejtettek rabul leginkább, a rózsacsokor sztori, vagy amikor arról énekelnek a lányok, hogy a filmekben mennyire más a szerelem, mint a valóságban, és fájt, fájt, amikor magamra ismertem. 

- Jagri Ágnes - 

[2019.10.06.]