Valóban verhetetlen - Frank Turner visszatért Budapestre!
A brit punk-rock legenda jött, látott, győzött.
Érdemes azzal kezdenem a beszámolómat, hogy nem tudok objektíven nyilatkozni az angolok egyik legnagyobb, de mindenképpen legenergikusabb punk-rock frontemberéről. 2013-ban ismertem meg a nevét, amikor megjelent a Tape Deck Heart album, amelyen az első hallásra megfogott a dalszövegek mélysége - és a kaliforniai punk rockot, a kelta zenei világgal épp csak ízlésesen meg porcukrozó stílus kombinációja.
Elég sokat kellett várnom arra, hogy élőben is elcsípjem Frank Turnert, akit több, mint egy évtizede az elképesztően profi - és összeszokott csapat, a The Sleeping Souls kísér a világ minden pontján. Így volt ez 2023-ban a Budapest Parkban, valamint vasárnap este is a Dürer Kert nagytermében.
Háromkor érkeztem a helyszínre, hiszen fél négykor kezdődött az interjúm a frontemberrel, valamint Matt Nasir billentyűs, állandó szerzőtárssal. Mindketten hihetetlen kedvesen, alázatosan válaszoltak fél órán keresztül a kérdéseimre, majd egymás megölelése után elköszöntünk, de csak az esti koncert kezdetéig. Az interjú egyébként péntek este hat órától lesz hallható a Panda Rádió Premier című műsoromban, a 103.5 Mhz-en.
Az estét két kiváló zenekar nyitotta, a hardcore punk duó, The Meffs, utánuk pedig az ír kocsmapunkban utazó Skinny Lister táncoltatta meg a nagyérdeműt. Okos döntés volt, két ennyire egymástól távol álló bandát hozni, hiszen mindkettő ereje másban rejlett, tökéletesen vibráltak a közönséggel.
Másodpercre pontosan kilenckor indult Frank Turner and The Sleeping Souls koncert showja, amely teljes joggal nevezhető egy shownak. Na persze, nem a giccsre, meg a flitterekre kell gondolni, hanem egy elképesztően karizmatikus, intelligens gitáros-énekes performanszára, amelyben minden viccnek és sztorinak helye volt, mindezt akkora energia bombaként színpadra rakva, hogy egy maratoni lépésszámláló is kiakadna simán a főhős zsebében. Közben pedig mesterien kombinálva indultak a dalok, kezdve az új lemezes "No thank you for the music"-on és a "Girl from the record shop"-on át, az "1933" és a "Recovery" slágerekig.
A koncert brutál erős kezdetét egy érzelmes akusztikus blokk törte meg, ahol bepillantást engedett a brit trubadúr olyan slágereinek háttér történetébe, mint a "Be more kind". Véleményem szerint nagyszerű látni azt a közvetlenséget, kedvességet, amivel Frank működik a színpadon. Nem sok sztár viselkedik ennyire példaértékűen. Nyilván ez nagyban hozzá is járul a produkció folyamatos sikeréhez és több milliós, folyamatosan növekvő rajongó táborához. ( A "Recovery" dalát csak a Spotify-on, több, mint 33 millióan hallgatták már meg).
Az akusztikus blokk után az "I knew Prufrock" dalnál ugrott vissza a Sleeping souls legénysége a színpadra, majd rögtön záporoztak tovább a slágerek ("Do One", "I still believe" és így tovább), amelyeket a közönség egyként énekelt, számos circle pittel és hatalmas átszellemüléssel társítva.
A visszatapsot követően egy bivaly erős négyes blokkal, ebből két giga slágerrel zárult a budapesti este ("Get better" és "Four simple words").
Fontos kiemelnem, hogy a Dürer Kert tökéletes helyszínválasztás volt ehhez a nem mindennapi koncerthez, a helyi team és a Live Nation csapata is fantasztikus munkát végzett, a Nagyteremben pedig lemez minőségben élvezhette a rajongótábor a közel 100 perces punk rock show-t.
Frank Turner budapesti visszatérése pontosan olyan volt, mint ahogyan az új lemezének, az Undefeated-nek a címe is jelzi: valóban verhetetlen!