Hobo 75 - turnéval, könyv- és lemezmegjelenéssel, színházi bemutatókkal teljes a jubileum

Földes László, azaz Hobo – aki hamarosan 75. születésnapját ünnepli –, ahogy ő maga fogalmazott: sosem áll meg. A háromnegyed évszázados jubileum pedig ismét jó alkalom arra, hogy adjon. Folyamatosan dolgozik és alkot, „több ötlete van, mint amennyit meg tud valósítani”.

Hobo azt mondja, mivel a közönség évtizedeken át „megvédte”, szabad tudott maradni, ezért úgy gondolja, hogy „eljött az ideje egy pár évvel ezelőtt annak, hogy »adós, fizess«”. Igyekszik meghálálni azt a szeretetet és elfogadást, amit közönségétől kap – és amit mindennél többre tart. A sajtótájékoztatón elmesélte a történetet arról, amikor egy koldusnak pénzt akart adni, aki visszautasította azzal, hogy ő már annyi mindent kapott Hobótól a versekkel meg a zenével, hogy ezt már nem fogadhatja el. „Hát ez volt az én Kossuth-díjam” – tette hozzá a művész.

Hobót mindig is lázadóként aposztrofálták, vitték el koncertjéről bilincsben, tiltották be dalait, de leállítani, elhallgattatni nem tudták. „Az van, hogy az ember egyszer csak elkezd visszaszólni, hogyha nem fél, és az számít lázadásnak. Ha nem tűri el, hogy őt elnyomják, vagy bemocskolják, vagy nem tűri el esetleg azt, ami más emberekkel történik: igazságtalanság, szellemi vagy morális terror.” Megmutatta kedvenc fotóját, ami számára „fontosabb, mint a Rolling Stones kinyújtott nyelve” – az ominózus kép, amelyen Brezsnyev elvtárs úszni tanul. Meglátása szerint ez a kép „a szocializmus esszenciája”, „tükröz mindent, ami ott volt…”.

Tökéletesen tisztában van saját értékeivel, gond nélkül gyakorol önkritikát: „Azt, ami én vagyok, nem bírom komolyan venni, amit csinálok, azt meg nagyon komolyan veszem.” „Annyi dolgom és ötletem van még, hogy a következő két év is tele van már. Én nem egy tudatosan építkező művész vagyok, hanem mindig azt csinálom, ami magától jön.”

A sajtótájékoztatón megjelent Vidnyánszky Attila is, a Nemzeti Színház igazgatója. „Hobo nem színész, ő Hobo.” Elmesélte első találkozásukat, s hogy nagyon sokat tanul tőle. Megerősítette, hogy „[Hobót] nem lehet rendezni”, közös munkájuk legfontosabb része a szerkesztés, ahogy összeállítják, hogy mi mi után jön. „Egy intellektuális és emocionális partitúrát rakunk össze” – fogalmazta meg Vidnyánszky. Hobo is tudja magáról, hogy nem színész, egyetértően idézte is egy korábbi kritikusának szavait: „emberábrázolásra alkalmatlan”. Hobót gyerekként először a cirkusz világa, a bohócok vonzották. Megosztotta velünk súlyos gyermekkori traumáját: amikor végre elvitték a cirkuszba, és kedvenc bohóca, az állandóan sírós Szamóca (Keleti László) az előadás végén – a kis Földes László sóvárgása és reménykedése ellenére – nem neki, hanem a mellette ülő idősebb hölgynek, a Slezákné nevű házmesternőnek dobta a labdát (s még oda is köszönt). Hobo a cirkusz iránti szeretetét jóval később, „Circus Hungaricus” című albumával és annak színpadi változatával fejezte ki érzékletesen. Vidnyánszky Attila elárulta azt a kulisszatitkot, hogy Hobó mennyire lelkiismeretesen készül minden egyes fellépésére, és hogy még most is, a sokadik előadása előtt is mennyire izgul. Az igazgató idézte Hobó „legendás mondatát”, miszerint „A tehetségtelenséget szorgalommal lehet csak pótolni” – s már Hobo tette hozzá, hogy „... valamennyire...”. Közös munkáikat már több mint 1500-szor láthatta a közönség.

Vidnyánszky Attila távozása után Hobo a művészi alázatról kezdett beszélni, mintegy beismerve, hogy a legtöbb alkotó tulajdonképpen interpretátor. „Én, amit a mestereimtől kaptam, azt továbbadom, legyenek azok zenészek, költők vagy írók.” Mondanivalóját egy önmagától vett idézettel támasztotta alá: „A zene szült engem s a nemzedékem. / A zene az utolsó menedékem. / Tudom, hogy egyszer a zene öl meg, / zenével adjanak vissza a földnek!” (a „Rohadt rock and roll” című számból). Még megjegyezte: „Én egy otthonról megszökött kommunista minisztercsemete voltam, nem tudtam magamról semmit, csak annyit tudtam, hogy mi nem akarok lenni, s a zenétől kaptam a segítséget.” Pályatársai példáján okulva kijelentette: „ha fölismerem, hogy abba kell hagyni, abban a pillanatban eltűnök”.

A „Vadászat” című emblematikus nagylemez kapcsán kérdésre válaszolva Hobo elmondta, hogy érdekes az „István, a király” és a „Vadászat” párhuzama. Míg az előbbit minden hatalom és kormány pártolta, támogatta, az utóbbit ugyanezek elutasították. Ötször próbált meg filmet készíteni belőle, de még a forgatókönyv megírásának támogatását is megtagadták.

Hobo dalai a kezdetektől fogva sok társadalomkritikus momentumot tartalmaztak. Szomorúan állapította meg, hogy ezek szinte mindegyike ma is aktuális, és attól tart, hogy a következő nemzedék számára a ma írtak lesznek időszerűek.

Hobo elárulta azt is, hogyan tartja magát formában fizikailag. Jó ideje minden reggel (a felesége által szerzett) gyógynövényekből álló itallal (amit Hobo magánhasználatban kénsavnak nevezett), valamint tizennégy kapszulával és tablettával kezdi a napját. Nemrégiben szürkehályog műtétje volt, de most már el tudja kezdeni az egy barátja által „kifejezetten veteránoknak kidolgozott edzéstervet”. Attól tart csak, hogy ha valami okból – esetleg hónapokra – le kell majd állnia, akkor nagyon nehéz lesz újrakezdenie.

Zárszóként megismételte: „arra kell fordítanom az energiáimat, hogy az embereknek átadjak valamit. Örömet szerezzek, vagy elgondolkodtassam őket. Sajnos néha meg is ríkatom, amire nem vagyok büszke, de ilyen a világ, amiben élünk, nem tudtam kilépni.”

-Fejes Anna-

A Hobo 75. születésnapjához kapcsolódó programsorozat eseményei:

– megjelenik a „Viharban születtem” című könyve 2 CD-vel, amely a 2019. máricus 30-án a Papp László Arénában elhangzott életmű koncertjének kivonatos anyaga. A 48 oldalas könyv fotókat és Hobo a dalokhoz fűzött gondolatait tartalmazza,

– a megjelenés apropójából Hobo 2020. február 12-én, szerdán 17 órától a Puskin Art Moziban dedikál.

– készül két új saját előadása, a bemutatók a Nemzeti Színházban lesznek, ahol hetedik éve tag, és jelenleg is négy előadása folyamatosan műsoron van. Az „Utcazenész” a magyar popzenét mutatja be a ’60-as évektől, a Táncdalfesztiváloktól a Ki mit tud?-okon át napjainkig. Mindezt egy lecsúszott, vén utcazenész mondja el, aki végigcsinálta az egészet. A „31 dosszié” arról szól majd, hogy Hobo harminc év után kikérte az anyagait az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából. A harmincegy dosszié feljelentéseket, vizsgálati anyagokat, jegyzőkönyveket, besúgói jelentéseket, sőt, novellákat tartalmaz. Ezekből és a korábban betiltott dalaiból áll majd össze ez az előadás,

– Hobo 2020. március 20-án kezdi meg országos és erdélyi turnéját a debreceni Lovardában,

– amelynek utolsó állomása 2020. december 28-án lesz a Papp László Arénában, ahol színházi és irodalmi szerepei ez alkalommal a háttérbe kerülnek, és teljes mértékben a zenét állítja középpontba.

[2020.02.10.]