Imádunk férjhez menni?!

Gyakori és szívesen látott vendég a Bartók Béla Megyei Művelődési Központban a veszprémi Pannon Várszínház társulata. Megszerették őket a győriek, ez nem vitás. Ha a városba látogatnak mindig színvonalas előadásokkal vívják ki az elismerő tapsokat. Legutóbb egy kellemes és humoros zenés vígjátékot mutattak be.

Sommerset Maugham, az angol irodalom egyik kiválóságának a helyzetkomikumokra épülő műve, Magyarországon Szenes Iván dalszövegeivel, és Nádas Gábor zenéjével vált a színházba járó közönség egyik kedvenc darabjává. „Kicsit szomorkás a hangulatom máma, kicsit belémszállt a boldogtalanság…”: nehéz lenne találni olyan embert hazánkban, aki ne dúdolgatta volna már ezt a dallamot, azt pedig talán még nehezebb nyomon követni, hogy hányan dolgozták fel, ilyen olyan formában.

Teltház és önfeledt kacagás

Szinte még egy tűt sem lehetett leejteni a BBMMK színháztermében. Öröm volt látni, milyen sokan választották esti kikapcsolódásnak a kultúrált szórakozásnak e formáját. Többnyire az idősebb korosztály képviseltette magát, de szép számmal jelentek meg a fiatalabb generációhoz tartozók is. Pontban hét órakor a nézőtéren elült a várakozás moraja, és a színpad végén felállított dobogóra bevonultak a zenészek, akiknek segítségével a darab folyamán megszólaltak a közkedvelt dalok.

A kezdő jelenetben Victoriát láthattuk, amint éppen manikűrösével (Egyed Brigitta) folytat bájos csevelyt arról, hogy mi nők miért is szeretünk férjnél lenni. A főhősnő történetesen második férjét „fogyasztja”, ugyanis az első hősi halált halt hazája szolgálatában. Tisztességgel megsiratta, viselte a gyászruhát – amely mindenki szerint tökéletesen állt rajta – s hogy emlékét megőrizze, hozzáment férje legjobb barátjához. S miközben azon aggodalmaskodik, hogy mi lesz, ha mostani férje is meghal a háborúban, mamája, Shuttleworthné Montmorency már ki is nézte az ideális „férj-prototipust”. Paton Raham-t tartja a legalkalmasabbnak, aki történetesen kamáslit visel a lábán, ami a hölgyemény szerint roppant elegáns, ellenben lánya szerint csak azért, mert hideg a lába. Victóriának tetszik a könnyű kis flört a vezető pozícióban lévő Patonnal, akit mellesleg Zayzon Csaba fantasztikusan alakított. Idétlen vörös parókájával, és esetlen mozgásával elérte, hogy sokszor hallani sem lehetett amit mond, mert már a lépéseivel olyan kacagást váltott ki a nézőkből, mintha nevetőport szórtak volna rájuk az erkélyről.

S, ha már helyzetkomikum, akkor már helyzet is volt, komikummal: hazaér Fred, az ifjú férj, aki nem meglepő módon féltékenyen fogadta felesége hódolóját. Pap Lívia igazi hisztérikaként ábrázolta Victóriát, s meg kell hagyni: tényleg olyan volt, mintha csak egy szomszédnő visított volna a fülünkbe a színpadról. Zseniális színészi alakítás volt, egyszerre csacska, hisztis, idegtépő, gyönyörű, imádnivaló, feleségnek való. Frednek azonban nagyobb gondja is volt, ahogy azt hűen tükrözte a „Kicsit szomorkás” című nótával.

[2007.04.01.]