"Az ötvenhetes a mosásban van" - interjú Kikivel az Első Emeletből

? Fiatalok voltatok, híresek, és rengeteg rajongó lány vett körül benneteket.
? Igen – a zenekar tagjai különböző szinteken ismerkedtek ezekkel a hölgyekkel, ez hozzá tartozott. Akkoriban még a fiú-lány kapcsolat volt inkább a divat… Igen, szerettük a lányok társaságát, és volt is rá lehetőségünk, mert rengeteget turnéztunk, és nem az a fajta zenekar voltunk, amelyik „elzárkózik” a rajongóktól…

? A „kis generációnak” nem voltak olyan politikai töltetű szövegei, mint a „nagynak”. Volt azért összeütközésetek a rendszerrel?
? Nekem egyetlen egy volt, és többről nem is tudok. Kaptam Indiából egy ’56-os pólót ’86-’87 körül, és gyakran énekeltem abban. Szerencsétlen módon abban léptem fel Debrecenben, október huszonharmadikán is. Emlékszem, kimentem a színpadra, és a második szám közben megkocogtatták a vállam, hogy van egy kis probléma, itt a rendőrség, menjek le a színpadról. Lejöttem – közben a többiek zenéltek tovább ?, és ott állt két civil ruhás nyomozó, akik közölték, hogy azonnal vegyem le ezt a trikót, különben vége a koncertnek. Átöltöztem és visszamentem a színpadra. A buli végén bejött az öltözőbe ugyanaz a két nyomozó, elkérték az irataimat és megnézték – de nem vették el ? a pólót. Látták, hogy nem saját gyártású. Megkérdezték, hogy milyen szándékkal vettem fel a koncertre. Erre én nagyon szellemesen azt feleltem, hogy azért, mert az ötvenhetes a mosásban van. Ez nekik nem tetszett annyira. Felírták az adataimat, és egy hónap múlva behívtak a rendőrkapitányságra, ahol egy óráig faggattak ugyanerről. Aztán a beszélgetés végén kezembe csúsztattak egy kártyát telefonszámmal, és megjegyezték, hogy ők egyébként nagyon szívesen beszélgetnének velem a későbbiek folyamán a zenei életről és mindenféléről… (nevet) tehát kvázi felkértek táncra. Azt feleltem, hogy sajnos erre nem nagyon lesz időm, mert eléggé elfoglalt vagyok – kiléptem az épületből, és eltéptem a névjegyet.

? Nem lett gond belőle?
? Nem, nem üzentek utánam, nem hívtak. Ez az egyetlen afférunk volt, nem voltunk egy politizálós zenekar. Persze voltak dalaink, amelyek szövegeinek „kijavítására” utasított a sanzonbizottság. Például az Állj, vagy lövök!: azt mondták, ez a szöveg nem fér bele, mert ez egy harcra buzdító dal. Úgyhogy azt úgy vettük fel a Magyar Rádióban – mindmáig meg kell hogy legyen az archívumban ?, hogy Állj, mert jövök! Ezzel tettük egyértelművé, hogy a dal kevéssé a harcról, sokkal inkább egy lánynak szól… Na persze értelme így nem sok volt.

? A rendszerváltással párhuzamosan apadt a népszerűségetek…
? A Kis generációs lemez után úgy döntöttünk, hogy szüneteltetjük a zenekart. Nyolc év folyamatos munka azért megteszi a hatását. Akkor hagytuk abba, amikor az állandósult körforgást már tehernek éreztük, amikor nem volt már elég kihívás. De a rajongókat még érdekeltük ekkor is, az utolsó lemez is 70 ezer példányban kelt el, pedig akkor már beindult a kazettamásolás is, nehezebb volt lemezt eladni.

? Majd’ egy évtized hatalmas népszerűsége múlt el. Nem hiányzott később?
? Az utolsó lemez után is összejártunk még évente néhányszor, de először ’96 körül merült fel, hogy csinálhatnánk újra egy nagy bulit. Nagyon jó, hogy csak akkor állunk színpadra, ha belül is úgy érezzük, hogy akarjuk és valóban van kedvünk hozzá, no meg a közönség is szívesen fogadja. Szerencsére a koncertezés nálunk nem anyagi kérdés. A zenekar minden nagy koncert előtt beruház – új hangszereket és egy egyéb technikai kiegészítőket vásárol ?, így volt ez most is. De két-három hónapig jól éreztük magunkat együtt, a próbákon – már megérte.

? Mit csináltál az elmúlt tizenvalahány évben?
? Elég sok mindent. ’90 után egy évet pihentem, egy csomót utaztam, rengeteg helyre eljutottam – mégiscsak nyolc éven keresztül be voltunk szorítva, még ha jó hangulatban is teltek azok az évek. Mást is kell látnia az embernek. Aztán ’92-ben visszatértem a színpadra a Filmslágerek Magyarullal – ennek hatalmas sikere volt, az első lemez többszázezer példányban kelt el. ’95-ben megjelent a szólólemezem, amit az Emeletes Bogdán Csabival csináltunk, majd elkezdtem a médiában dolgozni, és rádióztam nyolc évig.

? A 2008-as fejeddel, mit gondolsz, hogy jöttél ki az Emelet-sztoriból?
? Azt vallom, hogy ha az embernek van az életében egy-két nagy dobása, akkor alapvetően lenyugszik, egyfajta elégedettség lesz benne, hogy elért valamit. Szerintem mindnyájunknak fontos volt az Emelet-sztori, sokat tanultunk belőle. Hogy mi lesz a koncert után, még nem tudom: most az a fontos, hogy méltóképpen megünnepeljük a jubileumot. Aztán várjuk a további kihívásokat.

-Kovács Bálint-

[2008.02.06.]

« előző oldal

(2. oldal)