Rock és menzai bukta - interjú Ákossal

- Mit gondolsz, a legutóbbi, 19 állomásból álló koncersorozat 140 ezer látogatójából hány százalék érti valóban meg az üzenetet?
- Semmilyen illúzióm nincs. Talán öt százalék.

- Akkor mi hajt tovább, hogy százezer embernek énekelj? Vagy hogy újabb lemezt csinálj?
- Szokták mondani, hogy „neked nagy a felelősséged, mert sokan hallgatnak”. Ez azt jelentené, hogy akit többen hallgatnak, annak nagyobb a felelőssége. Szó sincs erről. Nem a nézőknek kell elszámolnom. A közönség elvárásainál vannak magasabb elvárások is, kapásból ott van az embernek a sajátja. A közönség azt várja, hogy ne csinálj semmi mást, mint ami neki tetszett már egyszer. Minden új munkára az az első reakció, hogy „bezzeg 10 évvel ezelőtt...”

- Ezért is tettétek rá a mostani kiadványra a 10 évvel ezelőtti koncert felvételét is, mondván: ilyenek voltunk?
- Tíz évvel ezelőtt ugyanezt mondták. :)  Az első mindig a védekezési reakció beindulása a hallgatónál: ő azt szereti, amit már megszokott, befogadott, az új meg mindig más. A világ leghülyébb kérdése, hogy miben különbözik ez a lemezed az előzőtől. Erre nem lehet válaszolni. Mindenben. Semmiben.

- Tudjuk, hogy azon felül, hogy elsősorban előadóművész és szerző vagy, írtál már színpadi zenét, rendeztél klipeket, de szerepeltél színpadon is. Polihisztor vagy?
- Sok mindennel foglalkozom, a produkció szinte minden elemébe belelátok, de nagyon kevés dologról van megbízható tárgyi tudásom.

- Mégis, mi mást szeretnél még kipróbálni? Mi lesz a következő?
- Hamarosan szeretnék felvenni egy Krúdy-hangoskönyvet a számomra legkedvesebb és legfontosabb novellákból. A környezetem már számos alkalommal esett áldozatul ennek a mániámnak, például utaztam úgy Horvátországba, hogy útitársaimnak lefelé menet az első betűtől az utolsóig felolvastam Hrabal Táncórák idősebbeknek és haladóknak című könyvét. Remekül szórakoztunk, és úgy szálltunk ki az autóból, hogy útközben mindenki „elolvasta” ezt az írást. Néhány éve a feleségemnek karácsonyra Hrabal- és Krúdy-felolvasásokat vettem föl.

- Hol tart most ez a kezdeményezés?
- A válogatáson, a szerkesztés nagy részén már túl vagyok. Nagyon várom ezt a munkát.

- Mit tartogatsz még a tarsolyodban, tervként vagy félkész állapotban?
- Az Ákos 40 című koncert anyaga most van a tervezési, hangszerelési szakaszban, olyan előadás lesz, amilyet még nem csináltam.

(Kovács Ákos 2008-ban ünnepli 40. születésnapját, ennek kapcsán készül egy újabb nagy dobásra – a szerk.).

- Mikor pihensz? Hiszen finoman szólva is túlvállalásnak tűnik az, hogy egy ilyen komoly koncertturné közepén egy tripla DVD anyagát szerkeszted, vágod, csiszolgatod. És alig egy hónappal a turné vége után már megvásárolható a technikai szempontból világviszonylatban is ritkaságszámba menő végeredmény. Közben tévéműsort vezetsz, Krúdy-novellákat válogatsz…
- Azt csinálom, amit szeretek, ez éltet. Persze olyan ez, mint a menzai bukta: nagyon sok tésztát meg kell enni azért a kis lekvárért... Ha nem ülök végig minden egyes munkafázist, akkor előbb-utóbb baj lesz. Ettől meg tudok őrülni. Hiába dolgozom odaadó, jó szakemberekkel, az első hibát mindig én veszem észre az anyagban, valahogy ráálltak már az érzékeim.

- Ilyen vagy a családban is?
- Dehogy, az ember a munkájában akar végletekig precíz lenni. Ezt nem is lehet megosztani senkivel.

- Életed párjával sem, vagy Vele azért meg tudod osztani?
- Szegénykém kénytelen végignézni, de vele is kell hadakozni, mert ha látja, hogy gyűröm magam, erőszakkal is rávesz a kikapcsolódásra. Persze könnyebb lenne, ha csak egyetlen dologgal foglalkozhatnék. Az forgácsol szét, hogy az egyik pillanatban a koncertturné szervezésével kell foglalkozni, a másik pillanatban művészi kérdésekkel, aztán interjú és megint praktikus feladatok, végül az esti díjátadó, szereplés vagy bármi más esemény után beugrom az Andantéba egy pohár borra és lerohan a főpincér, hogy azonnal dönteni kellene a személyzetet vagy az étlapot érintő halaszthatatlan kérdésekben...

- Te is úgy érzed, hogy meggyűrődsz az ilyesmitől, vagy éppen ettől a változatosságtól kapsz erőt?
- Nagyon el tudom képzelni, hogy csak ülök a tengerparton és nézek a távolba...

- És meddig élveznéd, talán két hétig?
- Lehet, de azért kipróbálnám egyszer.

[2007.11.23.]